Kilencven évig orvos nélkül

Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte nemrég Kundrát Józsefet Regéc polgármestere, Bakos Ferenc. Józsi bácsi a kormány által adományozott üdvözlő emléklapon és a plusz egyhavi nyugdíjon kívül lakóhelye önkormányzatától ajándékcsomagot és szintén egy emléklapot vehetett át. A járvány miatt telefonon hívtuk fel az ünnepeltet, de a feleségével beszélgettünk, hiszen Józsi bácsival ily módon már nehezen ment volna a kommunikáció.

Isten küldte

Margitka néni elöljáróban arról mesélt, hogyan ismerkedtek meg.

Amikor Józsi eljött hozzánk, étellel, itallal kínáltuk – Kundrát Józsefné

– Én Komlóskán laktam, és Józsi az egyik barátjához jött a faluba. A barátja javasolta neki, hogy látogasson el hozzánk, mert hogy lakik ott egy szép lány. Engem valóban szépnek tartottak, még a pap is azt mondta, hogy én vagyok Komlóskán a legszemrevalóbb lány, de soha nem voltam szerelmes, nem is gondoltam arra, hogy férjhez menjek. Amikor Józsi eljött hozzánk, étellel-itallal kínáltuk, és nekem az tetszett meg benne, hogy evés előtt és utána is keresztet vetett. Gondoltam, ezt a fiatalembert az Isten küldte hozzám – idézte fel az emlékeket Margitka.

Elmesélte, hogy 1962 márciusában házasodtak össze, úgyhogy a napokban lesz az 59. házassági évfordulójuk. Regécre költöztek, mert József Regécre való volt. Gazdálkodtak, volt tehenük, disznójuk, baromfijuk, később építkezni kezdtek.

Csendes, szorgalmas

– Akkor lett nehezebb az életünk, amikor a férjemnek el kellett mennie munkahelyre dolgozni, hogy később legyen nyugdíja. 21 évig járt az Észak-magyarországi Építőipari Vállalathoz, ahová kubikosnak vették föl. Csendes, szorgalmas, becsületes ember volt. Szerették a munkahelyén, mert mindig megcsinálta, amit mondtak neki, és soha nem kötekedett senkivel. Hétfőn hajnalban indult dolgozni, és csak a hétvégére jött haza. Legtöbbször a megyében dolgoztak, de volt, hogy Pest környékére irányították őket. Arra mindig vigyázott, hogy ne legyen hiányzása. Egyszer azonban olyan nagy hó esett, hogy Regécről nem közlekedett busz. Akkor fogta magát, és elindult gyalog a 13 kilométerre lévő vasútállomásra. Vasárnap mindig sütöttem neki fasírtot, rántott húst és süteményt. Nem kellett neki bepakolni, ő szépen mindent bekészített a táskájába. Az ennivalót és a tiszta ruháit is – mondta Margitka.

33 éves unoka

– Azt is szerettem benne, hogy soha nem szólt bele, hogy hová megyek, mit vásárolok. Pedig gyakran mentem a rokonaimhoz Komlóskára, hol esküvőre, hol ballagásra. De József csendes, békés természetű volt világéletében – sorolta Margitka. Azt is elmesélte, hogy férje egészséges, soha nem volt orvosnál, csak egyetlen egyszer, amikor a munkahelyén ráomlott a föld. A tűzifát ma is ő hasogatja és viszi be a házba. A tyúkokat azonban hiányolja, de azokat le kellett vágni, mert már öregek voltak, tette hozzá Margitka.

Megtudtuk: egy lányuk született 1963-ban, de ő 7 évvel ezelőtt daganatos betegségben elhunyt. Azonban van egy 33 éves unokájuk.

(A borítóképen: Kundrát József és felesége, Margitka néni Bakos Ferenc polgármesterrel)