Két évtizede velünk szólnak a hírek

Noha a szerkesztőség jelenlegi tagjai közül egyikünk sem dolgozik itt ilyen hosszú idő óta, az életünk már összeforrt a portállal, és igyekszünk a lehető legfrissebben tálalni az aktuális híreket olvasóinknak. Nehéz elszakadni a BOON-tól, mindannyiunk agya „online-osként” forog: ha meglátunk egy izgalmas képet, előkapjuk a telefont és megörökítjük, ha hallunk egy érdekes történetet, utána megyünk és megírjuk, ha látunk egy útlezárást, hívjuk az aktuális ügyeletes kollégát, hogy tud-e róla, kint van-e már.

Vannak azonban nehéz pillanatok is, mint amikor egy balesetről, tragédiáról kell hírt adnunk, de ilyenkor lenyeljük a könnyeinket és tesszük a dolgunkat, hiszen az olvasók számítanak ránk. Hatalmas információmennyiséggel dolgozunk nap mint nap, nem csak megyénket érintő hírekkel, hanem a nagyvilág eseményeivel is foglalkozunk, ami sokszor nem könnyű, estére sokszor zsong a fejünk a sok történéstől.

Igazán jó csapat vagyunk, számíthatunk egymásra, sok változást, nehéz helyzetet megéltünk már együtt és a járvány is próbára tett minket, de folyamatosan csiszolódunk és az a legfontosabb, hogy a Borsod Online-on naprakész, hiteles, izgalmas és tartalmas hírek, cikkek jelenjenek meg. Ha kell, angolul készítünk interjút és nem ijedünk meg egy világsztártól sem, ha kell, gumicsizmában gázolunk a megáradt patakban, hogy egy jó képet készítsünk, ha kell, felmászunk a Bükk tetejére, hogy megírhassuk, milyen élmény. Hiszen nem csak a híreket szállítjuk, újságírók is vagyunk.

Most pedig azt is elmeséljük, hogy ki hogyan került a Borsod Online-hoz, mit szeret a legjobban a munkájában és miért olyan lebilincselő itt dolgozni.

2018 januárjában kerültem először az Észak-Magyarországhoz, újságíró gyakornokként. A Debreceni Egyetem kommunikáció és média felsőoktatási szakképzésének elvégzéséhez szükség volt egy gyakorlati helyre, ahol teljesíteni tudtuk az adott félévet. Szerencsémre a megyei napilapnál lehetőséget kaptam erre, gyakornoki időm alatt sikerült betekintést nyernem az online szerkesztők munkájába is. Bevallom, elsőre nem nyűgözött le, egy nap alatt nem lehetett megérteni, mennyi mindenből tevődik össze a napi munka. Majd véget ért gyakornoki időm, és az akkori főszerkesztőtől lehetőséget kaptam, hogy maradjak a Borsod Online-nál online szerkesztőként. Természetesen elfogadtam. Ahogy egyre inkább átláttam a szerkesztői munkát, úgy kezdtem megszeretni. Ma már el sem tudnám képzelni az életem a napi hírek nélkül. A mi munkánk sokrétű: nem csak szerkesztők és újságírók vagyunk, sokszor fotósként és operatőrként is helyt kell állnunk. Csapatunk tagjai mind elhivatottak, segítőkészek, hiszen itt minden a csapatmunkáról szól, egy személy nem lenne képes egyedül teljesíteni a napi feladatokat. Természetesen értjük is egymást, még a korkülönbségek ellenére is. Ez a legfontosabb, hogy tudjunk csapatként dolgozni, hiszen ha egyik kollégánk épp a helyszínről tudósít, a másik rögtön hírt is tud róla adni a portálunkon. Ha bárki megkérdezné, mit szeretek a legjobban a munkámban, a válasz egyszerű: mindent. A betanítástól kezdve, még a sport cikk szerkesztését is (pedig az annyira nem erősségem). Minden napunk kiszámíthatatlan, mivel egy balesetre, egy tűzesetre nem tudunk felkészülni, de igyekszünk gyors és pontos hírt adni olvasóinknak. Minden nap tanulhattunk valami újat, maradandót alkothatunk. Egy dolog biztos: a portál nem létezhetne az olvasók nélkül. Köszönjük a bizalmat!

Hamar elkezdett érdekelni a média világa, pontosabban a háttérben zajló dolgok, például az, hogy milyen folyamatok zajlanak le addig, amíg egy anyag az olvasó elé kerül. Ezért is örültem, amikor lehetőségem adódott a Borsod Online csapatához tartozni, amelynek 2020 augusztusa óta vagyok tagja. Közel áll hozzám Borsod-Abaúj-Zemplén megye, itt születtem, itt élek, és a munkámmal hozzá tudok járulni ahhoz, hogy az itteni településeket érintő hírek eljussanak lakosaikhoz. A kreatív oldal szintén fontos számomra, ugyanis kreatív személyiségnek tartom magam, és ezt a tulajdonságomat is bele tudom fektetni a munkába. Számomra ezek a fő szempontok, amik miatt szeretek a BOON-nál dolgozni.

Csapatunk korelnökeként pályámat a nyomtatott sajtóban kezdtem újságíróként, majd több pozícióban is kipróbálhattam magam helyi sajtóorgánumoknál és az országos médiában is. Két évvel ezelőtt – szinte napra pontosan – kezdtem az Észak-Magyarországnál dolgozni, igaz, azon belül is a Hírek360 szerkesztő-riportereként. Itt kerültem először közelebbi kapcsolatba az online tartalomkészítéssel, ami már akkor is nagyon vonzott, és sok újdonságot tanultam. Később visszatértem a megszokott terepemre, újságíró lettem az Északnál, majd tavaly december elején lehetőség nyílt arra, hogy kipróbáljam magam, mint a Borsod Online szerkesztője. Szeretem a „mélyvizet” és azt, ha valami újat tanulhatok, de mindezek ellenére volt bennem némi félsz, hiszen nem születtem bele a digitális világba, csak igyekszem felvenni a ritmust. Szerencsére a kolléganőim lelkesen – és türelmesen – avatnak be az online világ rejtelmeibe, nekem pedig egyáltalán nem derogál, hogy olyanoktól tanulok, akik szinte a gyermekeim lehetnének. Generációs szakadék egyáltalán nincs közöttünk, a korkülönbség inkább számtalan vicces szituációt produkál: volt már, hogy azon kaptuk magunkat a 24 éves kolléganőmmel, inkább ő viselkedik érett és megfontolt 42 évesként. A csapatmunkát kimondottan élvezem és már ennyi idő alatt megtanultam, nem szabad abba a hibába esni, amibe néhány olyan újságíró kollégám, aki csak az okoseszközök kezelésének erejéig ismeri az online világát. Méltatlanul lebecsülik az általunk végzett hihetetlenül sokrétű, összetett, számtalan különböző készséget, rengeteg koncentrációt, valamint figyelmet, és alaposságot igénylő munkát, mert annyit érzékelnek belőle, hogy a munkaidőnk általuk látható részében „csak” a számítógép billentyűit nyomkodjuk. Ráadásul az online világ már nem a jövő, sokkal inkább a jelen. A szerkesztők és az újságírók számára is.

Gyerekkorom óta a betűk bűvöletében élek, mindig is sziklaszilárdan tudtam, hogy valamit, valahogyan írni fogok. Noha kicsit későn körvonalazódott bennem, mivel is szeretnék pontosan foglalkozni, végül csak eljutottam a Borsod Online szerkesztőségébe, 2018 augusztusában. Újságíróként az interjúkészítés a kedvencem, szeretek izgalmas, érdekes emberekkel beszélgetni és bemutatni őket, a tehetségüket, a tevékenységüket, a történetüket a nagyvilágnak. De hatalmas élmény volt például Pavarotti özvegyével találkozni, vagy George Lazenby-vel kávézni, ezek örökre meghatározó pillanatok a karrieremben. Szívügyem a borsodi amatőr rockzenekarokat segíteni az ismertté válás rögös útján riportokkal, koncertbeszámolókkal, klippremierekkel. Így a közönség (és én is) friss, új zenéket ismerhet meg, a bandák pedig nyilvánossághoz jutnak, mondhatni mindenki nyer. A tragédiákat nehezen viselem, gyakran sírva is fakadok, amikor szomorú, vagy megható hírt kell szerkeszteni. A remek csapatmunka azonban abban is megmutatkozik, hogy ha épp nem egyedül ügyelek, a kollégák átveszik tőlem a feladatot, ezzel is védve a kissé mimóza lelkivilágomat. Ezúton is köszi érte! Cserébe én kezelem a sporthíreket, és így olajozottan működik a gépezet, tényleg mindenben segítünk egymásnak, ami annak is köszönhető, hogy ők már többek nekem, mint kollégák.

Köszönjük olvasóink bizalmát, és hogy a megannyi online portál közül minket választanak minden nap, hiszen önök nélkül nem volna értelme az egésznek!

https://boon.hu/miskolc-hirei/10-ves-a-boon-mjusi-eso-avagy-menekls-a-szerkesztosgbe-2-3169408/