Idős korban is értékesek

A nyugdíjba menetel egy jelentős életszakaszváltás, amire érdemes felkészülni, és számba venni az erőforrásainkat. Egy jó akció­terv és a szeretetkapcsolataink átsegíthetnek bennünket az időszakos nehézségeken.

Az aktivitás átsegít

– Eltérő életkörülményekkel másképpen kell készülni a nyugdíjas évekre. Egy nagyon tevékeny nagymama, aki például besegít az unokák nevelésébe, egészen más kihívásokkal néz szembe, mint valaki, aki egész életében egyedülálló volt – mondta Drahos Judit tanácsadó szakpszichológus. – Egy komoly hobbi vagy mellékállás is teljesen másképpen strukturálja a napokat, mint a rendszeres napi tevékenység megszűnése. A munkába járás mellett a szabadidő behatárolt, viszont a nyugdíjazással az időbeosztás külső meghatározottsága megszűnik. Onnantól kezdve az idős embernek magának kell tartalommal megtöltenie a napjait, ami néha egyáltalán nem könnyű. Azok vannak jó helyzetben, akiknek adja magát valamilyen aktív tevékenység, akár egy közösséghez tartoznak.

Az árnyaltabb énképpel rendelkezők általában könnyebben viselik a váltást.

– Fontos szempont, hogy valakinek a munkájához kötődő szerepszemélyisége mennyire határozza meg az identitását. Ha azonosítja saját magát a szakmájával, akkor sokkal nehezebb megélnie, amikor ez megszűnik. Hirtelen nem tudja, hogy ki is ő valójában, és kevésbé érzi magát hasznosnak. Ilyenkor jó tudatosítani, hogy a nyugdíjaskor az életnek csak egy fejezete. Viszont, ha árnyaltabb a saját magáról alkotott képe, akkor az életszakaszváltással nem sérül annyira lelkileg. Aki érzékenyebb, annak érdemes figyelnie rá, hogy ne rántsa be ez az új helyzet, ami szélsőséges esetben, akár depresszióhoz is vezethet. Amikor felborul valakinek a napirendje, esetleg függőségekbe kezd belecsúszni, illetve negatívvá, torzítóvá válik a gondolatvilága, az intő jel lehet. Ettől függetlenül fontos, hogy a friss nyugdíjas megélje a nehéz érzéseit is – emelte ki Drahos Judit tanácsadó szakpszichológus. A nyugdíjba vonulás egy természetes krízis, amikor egy új egyensúlyt kell megtalálni.

– Az átmeneti időszakra érdemes előzetes, rugalmas akciótervvel készülni, és átgondolni a személyes erőforrásokat és gyengeségeket.

A munkahelyen kívüli jó kapcsolatok az előbbiek közé tartoznak. Azonban, ha ezek hiányoznak, akkor külön energiabefektetést igényel új kapcsolatokat kiépíteni. Ilyenkor a rokoni szálak felértékelődnek. Sokszor inkább a környezet veszi észre, hogyha valaki nincs jól, sosincs kedve kimozdulni, vagy másokkal találkozni. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy friss nyugdíjasnak feltétlenül arra van szüksége, hogy mindenki vele foglalkozzon. Inkább csak legyünk iránta empatikus figyelemmel, de ne kezeljük gyerekként. Személyiségtől függően a többi nyugdíjassal, sorstárssal folytatott tapasztalatcsere is segíthet – sorolta az érveket a szakember.

(A borítóképen: Drahos Judit)