Kéktúra útvonal

2021.01.18. 18:00

Sokan teljesítik a távot, és fedezik fel hazánkat

Sárát és Gyulát a természet szeretete vezette a Kéktúra útvonalára.

Apagyi Beáta

Forrás: Shutterstock/illusztráció

Sára szerencsésnek érzi magát, mivel már sok külföldi célpontot kipipálhat a bakancslistájáról, ugyanakkor úgy gondolja, sokan alulértékelik hazánk látnivalóit és a belföldi úti célokat. – Igyekszem itthon is minél több helyre eljutni, felfedezni addig nem látott tájegységeket, városokat, kisebb településeket, gyakran biciklivel. Így ismertem meg a Balaton-felvidéket és a Káli-medence hangulatos kis falvait is. Túrázni mindig szerettem, feltölt, ha a természetben vagyok. Gyerekkoromban a szüleimmel, később barátokkal jártuk elsősorban a Bükköt, majd a Pilis- és Budai-hegységeket. Kialakult egy kis csapat, akikkel rendszeresen jártunk teljesítménytúrákra. Egy ilyen alkalommal jött az ötlet, hogy bele kellene vágni a Kéktúrába. 2016-ban kezdtük el, beszereztük az igazolófüzetet, térképet, majd egy 5 fős csapattal nekivágtunk. Szakaszról szakaszra tájékozódtunk az utazási és szálláslehetőségekről. Kifejezetten törekedtünk rá, hogy sorban haladjunk, a számozás pedig nyugaton kezdődik. Miskolciként a keleti országrészt már jobban ismertem, ezért szerettem volna nyugatról kezdeni, az ismeretlennel – mesélte Sára. – Jellemzően március–október időszakban havonta egy-egy túrát terveztünk be. A Kéktúra 95 százalékát már teljesítettem. A 24. aggteleki szakasz és a 26. zempléni szakasz nekem még hátra van. Illetve a Csereháton kimaradt még egy 15-16 kilométeres táv, így azt mégis pótolnunk kell. A szakaszok nehézségi szintje egyébként változó, úgy emlékszem a Mátrában volt egy nap, amikor 1300 méter szintkülönbséget másztunk meg, így kell egy kis felkészültség. Illetve egy ilyen vállalkozásnál már érdemes beruházni egy jobb bakancsra, esőkabátra, kényelmes hátizsákra. Hazánk nagyon sok pontjára eljutottam, ahová nem feltétlen jutott volna eszembe máskülönben elmenni – emelte ki végezetül.

Tripla tapasztalat

Szádváry Gyula már háromszor teljesítette a Kéktúra teljes útvonalát élete során, majd magára vállalta, hogy Baktakéken – ahol jelenleg is él, és ahol a kéktúra útvonala is áthalad – a túrázók nála átvehetik igazolópecsétjeiket.

– Előtte a helyi kocsmában juthattak hozzá, viszont az a piros betűs ünnepnapokon zárva volt. Az utóbbi időben elég sok túrázó megfordul mifelénk – mondta Gyula. – Jómagam 1987-ben indultam el először. Egy filmkészítés kapcsán ismertem meg Rockenbauer Pált, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtőjét, akivel barátok lettünk. Tanárként mindig úgy terveztem az osztálykirándulásokat, hogy túrázás is legyen. Gyakran tapasztaltam, ahogy újra és újra jártam az útvonalakat, hogy azok módosultak mindig egy keveset. Gyakran láttunk rossz állapotú falvakat, viszont a természet szépsége kompenzált bennünket. Abban az időben még nem volt mobil, GPS, régi tekerős telefonon keresztül tudtunk érdeklődni a szállások felől. Ha nem volt pénzünk, lemondtunk róla, sátort és hálózsákot vittünk magunkkal. Legtöbbször ott aludtunk, ahol az éjszaka ért bennünket – emlékezett vissza Szádváry Gyula a túrázással töltött időkre, melyből három könyve is született.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában