Ízek és színek a tányéron

Grenella Orsolya egy mobilitási programnak köszönhetően tartózkodik néhány hónapja Olaszországban. Már a program megkezdése előtt eldöntötte, hogy mindenképpen konyhával rendelkező szállást fog keresni, mivel nagyon szeret főzni, és az olasz ételek eddig is a szíve csücskei voltak.

A frissesség a kulcs

– Az első, ami eszembe jut az olasz ételekről, az a frissesség és a színek. Friss zöldfűszerek, lágy fehér sajtok, valamint a pirosló, napérlelte paradicsom, olívaolaj minden formában. Igazi művészet, ahogy a színeket és ízeket variálják és a tányérra varázsolják. Az én kedvenceim a tészták, bármilyen formában jöhetnek, egyszerűen nem tudok nekik ellenállni. Legyen húsos, sajtos, citromos, tejszínes vagy csak egyszerű olívás-fokhagymás, sosem csalódok. Itt váltam „függőjévé” a pisztáciának. Kóstoltam pisztáciás kardhalat, krém formájában süteményekben, joghurttal is isteni, a fagyiról nem is beszélve. Jelenleg Dél-Olaszországban tartózkodom, a tengerhez közel, szóval itt sokkal, de sokkal gyakrabban kerülnek az asztalra tengeri gyümölcsökből készült ételek – mesélte Orsolya.

– Az biztos, hogy az olaszok mindent frissen szeretnek beszerezni, a piacon és a boltokban is nagyon ügyelnek a minőségre. A friss sajt, azaz ricotta gyakran megfordul a konyhában, ahogy a bor is. Alig elképzelhető, hogy egy-egy főfogás mellé ne kortyoljanak el egy pohárral. A tökéletes besamelmártás és carbonara titkát itt lestem el. Valamint felfedeztem új alapanyagokat, például a stracciatellát, ami egy nagyon finom, erre a vidékre jellemző sajtfajta. Eredetileg csak itt ­Puglia tartományban készítették. Talán úgy tudnám leírni, hogy „sajtrostok, tejszínes fürdőben” egyszerűen isteni magában, de alapanyagként is megállja a helyét. A baráti összejövetelnek a friss szószok egy jó spagettivel elengedhetetlen kellékei, így ezt nagyon hamar megtanulják a fiúk is elkészíteni. Végtelenül egyszerű étel még a piadina, amit sós és édes verzióban is fogyasztanak. A titok annyi, hogy amikor sós, akkor olívaolajon átpirítják egy kicsit és ezután teszik bele a salátát, sajtot, sonkát, az édes verziót vajon melegítik át, lekvárral töltik meg, porcukorral szórják – avatta be az Északot.

Arra, hogy mennyi köze van az itthoni olasz pizzának az igazihoz, Orsolya ezt mondta: „Valamennyi köze van, otthon sokkal vastagabb a tészta, mint itt, és olyan, mintha a mozzarella is krémesebb lenne, bár lehet, ezt csak én érzem így. Valóban igaz, hogy az ananászos pizza itt tabutéma, ha Olaszországba jövünk, nem fogunk találni ilyen verziót az éttermekben” – hívta fel rá a figyelmet a fiatal lány.

(A borítóképen: Egy tálból pasztázni, nincs is jobb dolog a világon)