Mackómama helyet keres a maciknak

Megállok a megadott cím előtt Harsányban, mosolygós nő siet felém. Ő Arnóczki Istvánné, vagy ahogy a gyerekek hívják: Mackómama. Hogy miért ragadt rá ez a név? A kérdésre felragyog az arca.

„Egy élet munkája”

Azt mondja: gyerekkori álma volt, hogy legyen egy szép nagy mackója. De nagyon szegények voltak, így ez nem válhatott valóra. Aztán felnőtt korában megvette az első macit. Majd egy másikat, harmadikat és így tovább.

Tavaly Guinness-rekord lett az évtizedek alatt összegyűjtött 20 ezer 367 játék mackóból.

Pár évig látható volt a Mackó kiállítás Harsányban, de az önkormányzatnak szüksége lett az épületre, így onnan költözni kellett.

Most a macik bezsákolva várnak sorsukra egy fűtés nélküli raktárhelyiségben, ahol bizony, ha sokáig lesznek, tönkremennek, bedohosodnak – mondja a tulajdonos.

Nincs ablak a helységen, párás, nedves. Úgy beszél róluk Mackómama, mintha élnének ezek az egyébként csodálatos játék macik. Mind egyéniség: állítólag nincs közöttük két egyforma.

Arról kérdezem: nem tartották-e „bogarasnak” az elején, hogy ennyi játék mackót vásárol, mert később már nemcsak vásárolta, hanem kérte, és kapott sokfelől megunt játék macikat.

Azt válaszolja: de igen, volt, aki nem tartotta normálisnak, de őt ez nem érdekelte. Gyűjtötte-gyűjtötte tovább.

Ez egy élet munkája – mutat körbe a zsákokon.

Az az álma, hogy lesz egy nagy-nagy helyisége, a macik kikerülnek a zsákokból, kiállítja őket szépen sorba, a kiállítást újra lehetne látogatni – hiszen mégiscsak világrekord teljesítmény…

Az álmai közé tartozik még az is, hogy játszóházat rendez be a mackókból, ahová fogyatékos és beteg gyerekek mehetnének. Minden megvan hozzá, csak a helyiségek hiányoznak.

(A borítóképen: Zsákokban várják a szebb napokat a játék mackók)