A piros ruhás Mikulás őse Miklós püspök volt

A Mikulás-ünnep a később szentté avatott Miklós püspökhöz kapcsolódik, akit ma is jelentős tisztelet övez a bizánci rítusú egyházakban.

– Szent Miklós Myra, mai nevén a törökországi Demre püspöke volt a IV. században. Eredetileg a keleti egyház őrizte meg a tiszteletét, mert maga is a bizánci egyház berkein belül tevékenykedett. Állandó szereplője az ikonosztázoknak – mondta dr. Bodnár Mónika, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője. – Később a nyugati kereszténység és a latin egyház is átvette a kultuszát, amit összefüggésbe hoznak azzal, amikor Szent Miklós ereklyéjét Myrából Bariba szállították. Régi legendák számos csodatételt tulajdonítanak neki. Több mindenkinek a védőszentje, például az utazóknak, a tengerészeknek, a gyerekeknek és asszonyoknak, anyáknak.

A magyar néphagyományban általában püspöki süveggel és bottal ábrázolják. A mai piros ruha is a püspöki palástra utal. Ünnepe december 6-a és az azt megelőző este. A Putnok melletti, napjainkban református Keleméren például, amely a történeti Gömör vármegye egy kistelepülése, fennmaradt egy Szent Miklóst ábrázoló freskó a templom külső falán. Ezt anno az utazók is láthatták, és később egy feltárás során újra előkerült.

Átalakult az ünnep

Az eredeti keresztény hagyományban még nem a Mikulás hozta a karácsonyfát.

– Szent Miklós jómódú családból származott, és örökölt vagyonát ő maga osztotta szét a szegények, a rászorulók és a fiatalok között. Már század eleji feljegyzésekből is tudjuk, hogy ennek emlékére ilyenkor általában a szülők apróságokkal megajándékozták a gyerekeket. Ez valamennyire összemosódik a karácsonyra való felkészüléssel, hiszen az ünnepet megelőző böjti időszak már elkezdődött. Az angolszász vidékeken sokszor a pirosruhás hozza a karácsonyfát is. A kommunista érában pedig nem lehetett ünnepelni a szenteket, így lett a Mikulásból Télapó – magyarázta a néprajzkutató.