Saját csónakból horgászik

Édesapja hajóskapitány volt a Dunán, édesanyja pedig vízgazdálkodási társaságnál dolgozott. Ő is hajós akart lenni, és a víz mindig izgalmas volt számára – avatott be Zemlényi Attila horgászélményei kezdeteibe. Gyakran játszotta a lakásban azt kicsi korában, hogy a szőnyeg a sziget, a padló pedig a víz. Kamaszként kacérkodott azzal, hogy halbiológus lesz.

Őserő

Alapvetően a természet,a zsákmányszerzés nem áll távol tőle, ugyan nem vadászik, de a horgászatot is ide sorolja. Van egy emlékképe kisfiúkorából, amikor alkalomszerűen egy idős német horgász mellé szegődött, és teljes egyetértésben, rengeteg pontyot fogtak. Közben egy kisebb tömeg alakult ki körülöttük, amelynek nyilván tetszett a látvány.

Zemlényi Attila elmondta, hogy manapság az alsózsolcai Házgyári-tóra jár, mert közel van, és ott van csónakja.

– Egy szuper bányató kristálytiszta vízzel, finom halakkal és remek közösséggel – sorolta.

Amikor kint volt a tónál egyik éjjel, csodálatos bárányfelhőket látott, meseszép volt a hold és a víz mozgása.

Hullámzás és a csobogás

Ha legalább egyszer egy héten nem jut el horgászni, akkor hiányát érzi. Hiszen a hullámzás, a víz csobogása, amit pecázás közben hall, lát és átél, az számára terápia és meditáció, sport és természetszeretet, egy komplex ajándék.

– Tulajdonképpen maga a fogás, a hal nem is fontos annyira, persze izgalmas és öröm, de sokkal inkább az a lényeg, hogy légy ott és éld meg ezeket a pillanatokat – vélekedett Attila.

Társaságban jobb

Alapvetően társaságban szeret horgászni, kellenek azok az impulzusok, amiket egymásnak adnak és egymástól kapnak a hobbi gyakorlása közben. Idős keresztapja – akivel már gyermekkorában is együtt horgászott – mostanában eljön hozzá Szerencs­ről, és együtt mennek ki a tópartra, meséli Zemlényi Attila. De vannak szakmabeliek, színész barátok. Ha viszont úgy alakul, egyedül is elindul. Beszélgetés közben megtudtuk, hogy a legtöbbet süllőre horgászik, nagyon nemes hal és finom az íze, jól el lehet készíteni.

Finoman

– A családban általában a feleségem a szakács, de az egyik barátomnak is van egy nagyon egyszerű, de remek receptje – tette hozzá Attila.

Ha már a család ismét szóba került, nem mehetünk el amellett, hogy megemlítsük a költő nyolcéves kisfiát, aki belekóstolgat már édesapja hobbijába. Van horgászengedélye és halat is fogott már, de még nem tudni, később mennyire lesz mindez érdekes neki; Attila apaként semmit sem erőltet.

A legelterjedtebb hobbi Magyarországon a horgászat, ami mindenki számára mást jelent.

Százezrek hobbija

– Mivel soha nem tudni, mi bukkan elő a vízből és kerül a horogra, van benne egy jó adag misztérium is. A víz titokzatos, ott van benne a talány, rengeteg időt kell a partján tölteni, hogy megismerjük – mondta az iskolaigazgató.

Az elfoglaltsága miatt ezt nem engedheti meg magának. Azt a kevés időt kell kihasználnia, amennyire csak lehet, amit rá tud szánni a horgászatra. Idős, nyugdíjas horgász barátai igyekeznek az időbeosztásához alkalmazkodni. Horgásztörténeteit ritkán önti írásba, eddig kevés költeménye szólt erről, azok viszont nagy jelentőségű, meghatározó élmények alapján születtek.

(A borítóképen: Zemlényi Attila: horgásztörténeteit megéli, ritkán foglalja írásba)