Célba értek Anna gyönyörű tortái

Pintér Anna nemcsak tehetséges cukrász, aminek köszönhetően gyönyörű tortákat készít, de rendkívül jó szíve is van. Szereti a gyerekeket, és számára az a legnagyobb boldogság, ha egy gyermek arcán boldog mosolyt lát. Ezért határozta el még a tavaszi karantén idején, hogy felajánl egy kislánynak és egy kisfiúnak egy-egy születésnapi tortát. Olyanoknak, akiknek a szüleik egyébként nem tudnák ilyesmivel meglepni gyermeküket. Ötletét feltette a közösségi oldalra, és jöttek is a kérések egymás után. A karantén végén Anna sorsolással döntötte el, melyik családot lepi meg a szülinapi tortákkal. De akkor már tudta, hogy nem kettő, hanem kilenc tortát fog sütni.

Két nagyot, melyeket egy-egy háromgyermekes családnak ajánl föl, még egy nagyot, egy 19 éves, autista fiúnak, akinek a testvére kérte a segítséget, és egy 11 gyermekes családnak, ahol augusztusban 6 gyermek ünnepelte a szülinapját. Így ide 6 kisebb tortával készült.

Pónis, focis

Anna július végén és augusztusban vitte el személyesen a gyönyörű, színes tortákat a gyerekeknek. Mindegyikről fotóval és néhány kedves sorral számolt be a közösségi oldalon. Mezőkeresztesre csodás, rózsaszín, pónis tortával érkezett. A szülinapos kislány valószínűleg rendkívül örült neki.

A második torta a Csobajon élő Lacié lett, ő focipályatortát kapott. Anna így számolt be a meglepetésről: „Laci édesanyja csak annyit árult el a fiának, hogy vendégek érkeznek, de azt nem, hogy hoznak valamit. Laci rendkívül aranyos volt, már kint várt minket a kapuban. Igencsak meglepődött a torta láttán. Szépen lepakolta róla a műanyag focistákat, majd vágott magának egy szeletet. Úgy láttam, nagyon ízlett neki, aminek persze nagyon örültem.”

Augusztus 27-én Anna Perére látogatott, egy újabb tortával. Itt Amandát lepte meg egy elzás tortával és egy plüss Elzával. „Úgy láttam, Amanda nagyon örült, de a fiútesói is. Nagyon aranyos, kedves és jól nevelt gyerekek mindhárman. Amikor elbúcsúztam, és beültünk a kocsiba, láttam, ahogy Amanda éppen a koronát igyekszik levenni a tortájáról, és a fejére tenni. Említettem neki ugyanis, hogy az épp azért van a tetején, hogy fel is vehesse, ha szeretné. Ez a mai is egy jó nap volt!”, fogalmazott Anna.

Augusztus 28-án pedig, a parasznyai nagycsalád meglátogatás után, még örömkönnyeket is ejtett.

„Nem is tudom, hogy hol kezdjem... Jelenleg csak annyit tudok mondani, hogy boldog vagyok. Hazafelé tartunk épp, és én, aki egyáltalán nem vagyok pityogós, a könnyeimmel küszködöm örömömben! Ma Parasznyán jártam, egy csodálatos és nem mindennapi, 11 gyermekes családnál. Ide 6 kisebb tortával érkeztem, hiszen 6 gyerek is augusztusban ünnepli a születésnapját. Amikor a tortákat készítettem, reméltem, hogy óriási meglepetést, örömet fogok okozni velük. Ez így is történt. Viszont arra, amit én kaptam, egyáltalán nem számítottam! A 11 gyönyörű gyermekből 9 volt otthon. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon családcentrikus vagyok, de ilyet, amit náluk, még soha nem éreztem. Ilyen megnyugvást és végtelen boldogságot! Alig akartam hazaindulni. De még vissza fogok térni hozzájuk, ez biztos! Úgy gondolom, ez volt a lehető legjobb lezárása a kezdeményezésemnek!” – írta Anna.

Hozzátette: „Ha nem is sokat, de talán egy pici jót legalább vittem ebbe a szörnyű világba! Remélem, egy kicsit megmutattam, hogy apró dolgok is nagy örömöt tudnak okozni másoknak. Boldog vagyok, és köszönöm mindenkinek, aki valamiben segített.”

Anna egy Martin Luther King-idézettel zárta sorait: „Segítsünk másokon! Mert a mások is mi vagyunk.”

(A borítóképen: A parasznyai Szomor családnak hat tortát sütött Anna)