A változó időkkel együtt változtak meg a szokások

A nyári időszakhoz viszonylag kevés népszokás köthető, mert a paraszti világban ezt az időszakot elsősorban a kenyérgabona betakarításának szentelték. Az augusztus 20-i ünnepnek ezért inkább a Szent Istvánhoz kapcsolódó egyházi vonatkozásai jelentősebbek – tudjuk meg Dr. Bodnár Mónikától, a Herman Ottó Múzeum néprajzi tárának vezetőjétől.

Magyarázatként elmondja: a szent király kultusza a magyar néplélekben abból fakad, hogy István országát a hagyomány szerint Szűz Máriának ajánlotta fel. Az államalapító képével összefonódó ünnep vallási jellegét tovább erősítette, hogy az uralkodó 1038. augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján halt meg. Hosszú ideig ezen a napon emlékeztek meg róla, egészen addig, amíg a lovagkirály I. (Szent) László rendelkezése nyomán át nem tették augusztus 20-ára, István szentté nyilvánításának napjára. Hivatalos állami ünneppé Mária Terézia emelte 1771-ben, a Szent Jobb Budára szállításakor.

Egymásra rakódó ünnepek

– Augusztus 20-a nagyon jó példája annak, hogy a különböző politikai korszakok miként telepítették rá saját ünnepeiket egy már meglévőre. A kommunista Magyar Népköztársaság kormánya például 1949-ben ezen a napon léptette életbe a szovjet mintára készült alkotmányát, így ez a nap attól kezdve az alkotmány ünnepe lett. Szent István tiszteletének napját felváltotta a munkásmozgalmi gyökerekre hivatkozó új kenyér ünnepe, ami az aratás befejezésére utal.

A néphagyományban ez persze nem föltétlenül augusztus 20-ra esett, hiszen akkor tartottak aratóünnepségeket, amikor ténylegesen befejezték a munkát a földeken – világít rá a szakember. A legnagyobb munkát természetesen az élet alapját jelentő kenyérgabona betakarítása jelentette, de egyéb termések, gyümölcsök, zöldségek megszentelése is jellemző egy-egy vidékre, hasonlóan a húsvéti ételszentelés hagyományához.

Faluközösségi szokások

– Aratási ünnepségeket főként a nagybirtokon dolgozó közösségekben tartottak. Készítettek egy aratási koszorút, azt átadták a földesúrnak vagy az ispánnak, a gazdaság vezetőjének, aki a munkában részt vevőket vendégül látta, mulatságot rendezett nekik. A munkához kötődő faluközösségi szokások kialakulásában ezért megítélésem szerint kiemelkedő szerepe volt a földbirtokosoknak, a helyi arisztokráciának – állítja Dr. Bodnár Mónika.

Az egykori Észak-Borsodban és Gömörben birtokos Serényi családra utalva feleleveníti, hogy a török uralmat követően nekik volt köszönhető néhány elpusztult település – Dédes, Málé, részben Putnok – újratelepítése szlovák és morva lakossággal, közreműködésükkel jött létre a katolikus egyház Putnokon 1733-ban, és ők hozták létre a katolikus iskolát. Tevékenységük ezért alapvetően befolyásolta a térség településeinek életét, amelynek hagyományait a betelepülők és az itt maradtak közösen alakították.

A népszokásokban is fellelhető helyenként az új kenyér ünnepének hagyománya. Az egykor Gömör vármegyéhez tartozó Szuhafőn például följegyezték, hogy az aratás végeztével a falu gazdáitól egybegyűjtöttek egy kevés lisztet, amiből a legszegényebb családnak sütöttek kenyeret. Ez, ha úgy vesszük, ma az „ország kenyere” népi vonatkozásának felel meg. Az aratóünnepek átalakultak, de nem tűntek el teljesen, noha a földbirtokos réteg Magyarországon 1945 után, az államosítások idején megszűnt. A termelőszövetkezetek megszervezésével ezt a hagyományt újra felelevenítették, igaz, akkor már a szövetkezet első emberének, az elnöknek adták át az aratókoszorút, és a tsz-ben szerveztek aratóbálokat a munkásoknak. A rendszerváltozással együtt azonban ez a tradíció is eltűnt, és átvette a helyét a nyári munkák befejezéséhez igazított falunapok szokása.

Új kenyér hava

Az augusztus hónapnak vidékenként más-más az elnevezése. A régi kalendáriumokban legtöbbször a Kisasszony hava vagy a Szűz hava szerepel, emlékeztetve Szűz Mária mennybemenetelének napjára, augusztus 15-re, amit a katolikus egyház Nagyboldogasszony napjaként ünnepel. A legforróbb nyári hónapot a természetben beköszöntő bőségre és a kenyérgabona aratásának befejezésére utalva Aranyasszony havának is mondták.

A nyárutón, egyes hiedelmek szerint, augusztus 20. után már nem tanácsos a szabadban fürödni. Ettől a naptól számítják a gólyák elköltözésének idejét, és sok helyen az ősz beköszöntét.

(A bortóképen: Dr. Bodnár Mónika egy aratási koszorúval)