Békében a méhekkel a hatalmas levendulamezőn

A Bükk szívében fekvő csendes kis településen felpezsdült az élet vasárnap: Gyuri bácsi levendula szüretet hirdetett. A hegyek fölött gomolygó sötét felhők először kicsit aggasztóan festettek és nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány, de végül megúsztuk eső nélkül. Az érdekesen hangzó szubalpesi mikroklímában végül ragyogó napsütés várta a levendula szerelmeseit. Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy nincsenek kevesen.

Jöttek családok, idős házaspárok, anya-lánya párosok, baráti társaságok és szerelmespárok is, hogy egy kiadós sétát tegyenek a friss és gyógyító levegőn, a gyógynövények között, ölükben egy nagy csokor lila álommal hazatérve. A szervezők megmutatták, hogyan kell szakszerűen leszedni a növényt, hogy jövőre is virítsanak és gyönyörködhessünk bennük. A hatalmas ültetvény első két sora azonban érinthetetlen volt, azokat már lefoglalták kis sárga-fekete barátaink. A levendulamező azon része ugyanis a méhek táplálékául szolgál, így a szervezők kérésének megfelelően azokhoz nem nyúlt senki. Békésen elfért egymás mellett méhecske és ember, igaz, a hangos döngicsélés adott egy érdekes alapzajt. De egyáltalán nem voltak félelmetesek a mézgyártó kisállatok, nagyon lefoglalta őket a szorgoskodásuk és csípés nélkül jöttünk ki a cserjék közül.

Bár tartottunk tőle, hogy leszedik az összes virágot, mire odaérünk, szerencsére nem így történt, sőt, vélhetően még azoknak is maradt, akik az utolsó pillanatban értek oda. A pompás idő, a lenyűgöző táj és a finom illatok után levezetésként a büfésoron csillapíthatta bárki az éhségét-szomjúságát, egy remek családi nap végén.