Új királynő a Diósgyőri várban

Hagyományos már, hogy gyereknap alkalmából az Észak arra kéri a gyerekeket, küldjenek kívánságokat, amelyek közül igyekszünk többet is teljesíteni. Az idei akciónkat jelentősen megnehezítette a járványhelyzet, amely miatt egyébként más esetben teljesíthető kívánságokat most nem tudtunk tető alá hozni. A 12 éves Ványi Sarolta Lillának viszont nemcsak abban volt szerencséje, hogy valóra tudtuk váltani a kérését, de abban is, hogy azt épp a gyermeknapon sikerült teljesíteni. Ebben a Diósgyőri vár és a várat üzemeltető Miskolci Kulturális Központ Nonprofit Kft. volt a segítségünkre. Saci ugyanis azt kérte, hogy egy napra ő lehessen a vár királynője!

A gyereknapi, illetve pünkösdi hosszú hétvége volt az első hosszú hetek óta, amelyen a vár megnyitotta kapuit, és korlátozott módon – például a termekbe csak benézni lehetett – már várta a látogatókat.

Hűvös szélben és szemerkélő esőben vártuk a Ványi családot: Sacit édesapja, János és szintén iskolás öccse kísérte el, édesanyja a kis testvérükkel a rosszabb időre tekintettel otthon maradt.

Amíg a leányt a vár munkatársai elkísérték, hogy királynőhöz méltó ruhát ölthessen magára, addig édesapját arról faggattuk, hogy miként jött a kívánság, és mit lehet tudni Saciról.

Középkori kaland

– Saci hatodikos a Hámori Waldorf Iskolában. Nagyon szeret itt, a várban lenni, imádja a történelmet. Szeretett volna egy középkori kalandot átélni, hogy kicsit beleélhesse magát ebbe a korba, abba az életbe, ami akkor volt – magyarázta János, miközben azt is megtudjuk, hogy szoktak járni a várba, és nemrég kötöztek Miskolcra, azon belül Felső-Majláthra.

Kérdeztük, hogyan viselték a járvány miatti bezártságot. Elmondta, a munkájukban nem volt gond, a gyerekekkel viszont nem volt egyszerű: motiválni őket, figyelni rájuk. Átérezték, mennyire nehéz a pedagógusok munkája.

– A kicsi bölcsis, ő külön figyelmet igényelt, miközben a nagyokkal tanulni kellett. De tudtunk minőségi időt együtt tölteni. Volt lehetőség az udvaron, a környéken játszani, de keveset mozdultunk ki, ez az első alkalom – tette hozzá.

Közben megérkezett igazi királynőhöz méltóan Sarolta is, aki elfoglalta a helyét a várudvaron a trónszéken, és bizony nemcsak a családja, hanem a vendégek is szorgosan fotózták. Közben tőle is érdeklődtünk, miért pont ez a kívánság jutott eszébe.

– Nagyi mutatta meg az újságban, hogy van egy ilyen lehetőség, és javasolta, hogy érdemes lenne megpróbálni kívánni valamit. Felmerült bennem az is, hogy szívesen játszanék egy színdarabban a színházban, de az most zárva van, így nem kivitelezhető. Második gondolat volt, hogy a várhoz kapcsolódva kívánnék valamit, mert szeretem a Diósgyőri várat, szeretem itt a kiállításokat, a lovagi tornákat, van is már néhány emlékem innen. A történelem a kedvenc tantárgyam, vonzott az is, hogy beöltözhetek – mondta el.

Kiderült, hogy a történelem mellett több tárgyat is szeret, a testnevelést kevésbé. A nyelvtanulásért sem lelkesedik, de azért jó benne, mint mondja, az édesapjától örökölte az érzéket a nyelvtanuláshoz.

Tisztelet a királynőnek

Közben bevonult a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend, és elindult a középkori lovagi fegyver- és harci bemutató, a lovagok többször is a királynőnek ajánlották kardjukat és életüket. A bemutató után Saci egy udvarhölgy vezetésével és két lovag kíséretében végigvonulhatott a vár – egyébként zárva lévő – termein, szakértő idegenvezetéssel. Mindenhol készültek a fényképek emlékbe, amelyhez egy emléktárgycsomagot is kapott a leány, de a vár munkatársai gondoltak a testvéreire is.

A vezetett séta után még Saroltáé „maradt a vár”, vagyis maradhatott mint királynő, ameddig csak akart, és finom étkekkel, „hűs nyalattyal”, szomjoltóval is kínálták. Mielőtt magára hagytuk volna a további uralkodásban, afelől érdeklődtünk, hogy tetszett neki a délután.

– Nagyon tetszett a lovagi bemutató, kicsit azért hosszú volt, és elég hideg is volt, de azért nagyon izgalmas. Főleg a számszeríjak tetszettek, mert azt szeretem. A termekben is nagyon jó volt körbesétálni, főleg a kiállított ruhák érdekelnek, azok gyönyörűek. Így képzeltem el a kívánságom teljesítését…