Sörkorcsolya hispán módra

A spanyol gasztronómia jócskán ráígér a sós mogyoró, chips, kis perec szentháromságára.

Kicsire is adunk!

A tapas jellegzetesen a bárok és kocsmák kedvelt étele: az aromás sörök és kitűnő borok kezét fogva csúszdázik le a gyomorba. Titkos ősi receptekről és hagyományos elkészítési módokról mégsem beszélhetünk, tapas ugyanis szó szerint bármilyen étel lehet. Tulajdonképpen ha tapasról van szó, akkor ízes, étvágygerjesztő falatkákról beszélünk. Lényege, hogy kis adagokra fel lehessen osztani. Apró szendvicsek, kapkodós hot dogocskák, olajbogyó-válogatás szardellával körítve, libamájas bruschetta vagy néhány formás pirítós vastagon megkenve marhatatárral: mindegyik szépen beleillik a tapas tárgykörébe.

Világhíres falatkák

Világszerte olyan népszerű fogalom, hogy saját világnapja is van június 15-én. Egyik eredettörténete szerint vérbeli kocsmáros találmányról van szó: gyakran kenyérrel és felvágottal fedve szervírozták a poharat, hogy a bogarak ne mászhassanak bele az italba.

Manapság inkább a kóstoláson van a hangsúly. A kis adagoknak köszönhetően anélkül kóstolhatunk meg új ízeket, hogy különösebben eltelnénk a lakomától. Léteznek hidegen és melegen készíthető tapasok, a határt jelző táblát csak a képzeletünk verheti a földbe. Spanyolországban gyakran használják a falatkákat arra, hogy egy-egy bor mellé szervírozva megmutassák az adott borvidék gasztronómiai sajátosságait is.

Persze nem csak étteremben érdemes kipróbálni: otthon is készíthetünk tapast előételnek vagy particsemegeként egyaránt.

Például ilyen

Paprikából, chorizóból, partiparadicsomból, fokhagymából alig fél óra alatt készíthetünk spanyolos harapnivalót. A félbevágott paprikát apróra vágott chorizóval és félbevágott partiparadicsommal, fokhagymával megtöltjük, olívaolajjal meglocsoljuk, sózzuk, és a sütőben sütjük. Pirítóssal könnyeden fogyaszthatjuk egy pohár borral.

(A borítóképen: Sok kicsi sokra megy, avagy tapas tapasztalat)