A kószáló fiókák nem árvák

„Hamarosan kezdődik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, ilyenkor találkozhatunk magányosnak tűnő fiatalokkal is. Túlnyomó többségük nem árva, a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket. Esetleg ha még egészen kicsik, egy vesszőkosárban betehetjük őket a fészkelőhely közelében található bokor alá, vagy épületre, ahol továbbra is saját szüleik nevelhetik őket” – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Fejlődési pályák

– Két életmódot folytató fiókatípus van, az egyik a fészeklakó, a másik a fészekhagyó. Az utóbbiak például a tyúkfélék, lúd alakúak, récék – mondta Orbán Zoltán, az egyesület szóvivője. – Ez azt jelenti, hogy miután egy-két napon belül kikelnek a fiókák, a tojó vagy a pár vezetgeti őket a vízben vagy a magas aljnövényzetben egészen addig, amíg fel nem nőnek. A klasszikus fészeklakó madárfiókákhoz tartoznak a ragadozó madarak, a gólya és énekesmadarak kicsinyei. Ezek hetekig csupaszok, vakok, és hónapokig a fészekben maradva fejlődnek. Aztán mikor először kirepülnek, még utána is több hétnek kell eltelni, hogy magabiztosan szálljanak. A kis baglyok pedig egyenesen félfejlett állapotban hagyják el a régi otthonukat. Aztán a területen szétszóródva hangjelzésekkel hívják magukhoz a szülőket még egy darabig.

Természetes fejlődési folyamat, ha a nem teljesen felnőtt fiókák már egyedül próbálgatják a szárnyaikat.

– A fejlődésben lévő madarak semmilyen emberi beavatkozásra nem szorulnak rá, és a természetes kiválasztódás is a faj túlélését szolgálja. A lakott területeken az ország leggyakoribb madárfajaival találkozhatunk. Például ilyenek a fekete rigó, széncinege, tengelic, zöldike, meggyvágó. A fokozottan védett ragadozó madarak fiókáiba azonban turistaként már sokkal nehezebb belebotlani. Az ő költőhelyeiket inkább az agrár- és vadgazdálkodók, illetve vadászok fedezhetik fel. Az élőhelyek átalakítása, a nagyüzemű mezőgazdaság élőhelyrombolása, az agrárkemizálás és a kémiai idegmérgekre épülő szúnyogirtás az, amely valójában is veszélyezteti ezeket a fajokat – tudatta a szakértő.

Nagyon könnyű a jó szándék ellenére is rosszat tenni, hogyha nem hozzáértők bonyolódnak állatmentésbe.

Nem pótolhatjuk a szülőket

– Az otthon felnevelt fiókák legtöbbje elengedés után egy éven belül elpusztul. Ugyanis bizonyos viselkedési szabályokat csak a szülők tudnak megtanítani nekik. Igaz ez az etetésre is, hiszen szinte lehetetlen a természeteshez hasonló, változatos étrendet biztosítani számukra. Egy széncinege például egy nap megfog ötven különbözőféle rovart, pókot és hernyót. A beporzó rovarok testén ráadásul sokszor még rátapadt virágpor is található, ami nagyon gazdag energiaforrás, és rendkívül sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Mindezekre azért van szükség, mert a kicsiknek egy-két hét alatt kell felépíteniük a teljes szervezetüket – magyarázta Orbán Zoltán.

(A borítóképen: Egy ifjú fekete rigó)