Harc a túlélésért – a városban

„Madarak jönnek, madarak jönnek” – idézi az LGT együttes népszerű slágerét írása címében az Észak-Magyarország.

Régen a rigóval sem így volt

A lap 2000. január 8-án azzal foglalkozik, hogy a túlélésért folytatott harcban kényszerülnek az emberek közelébe az állatok. Könnyebb táplálékot találniuk, búvóhelyet szerezniük. Félni azonban nem kell tőlük. A fekete rigó kifejezetten erdei madár volt – ma viszont már nem könnyű elképzelni róla, hogy valamikor az embernek nehéz volt közel kerülnie hozzá. Egyre több mókus jelenik meg a peremkerületekben, a települések külső területein. Jönnek a kisragadozók, a nyest, a görény. Évek óta gond a róka – sorolja az újságíró, aki megszólaltatja a téma szakértőjét, Molnár Attilát, a Miskolci Vadaspark igazgatóját. „Nincs mit enniük” – foglalja össze ekként a nyilatkozó a vándorlás okát. Szerinte azonban tudomásul kell venni, hogy amikor az időjárás miatt beszűkülnek az életlehetőségek, a lakott területek többlettel kecsegtethetik az állatokat a túlélésért folytatott harcban. A behúzódásnak azonban az is oka, hogy egyre több a városban a szemét, az ételhulladék. A szemétdombon elszaporodnak az egerek, a patkányok, és élelemforrást jelentenek a kisragadozóknak.

Még a varjú is ezért jön

Majd egy példát említ a Miskolci Vadaspark igazgatója: Londonban elszaporodtak a rókák, pincékben élnek, és ott vannak a metropolisz park­jaiban is.

– A varjak is azért jönnek, nehezen találnak táplálékot. És nincsenek meg már azok a csalitos részek, erdősávok, ahol megmaradt volna a kökény, a csipkebogyó.