Kölyökként eldől a sorsuk

Egészen eltérő feladatokra képezhetik ki a mentőkutyákat, és egy életmentés akkor lehet csak sikeres, ha összehangolt csapatmunkában dolgoznak együtt az ebek és gazdáik. Múlt héten a Neptun Búvár Klubnál jártunk Mályiban, ahol területkutató és nyomkövető kutyák is vannak.

– A mi feladatunk, hogy a víz közvetlen környezetét, tehát a partot vizsgáljuk át általában a folyásiránynak megfelelően. Ha a tó vagy folyó szélén található az eltűnt személy, akkor jelzik a kutyáink, akár a tetemet is – kezdte a beszélgetést Lékáné Viszokai Katalin mentőkutya-vezető. – Amikor idősek, betegek vagy gyerekek nekiindulnak a nagyvilágnak és nem találnak vissza, akkor értesítik a csapatunkat. A nyomkövető kutya egyéni szagról, az eltűnt személy egy személyes tárgyának szagmintája segítségével indul keresésre. Közben a területkutató ebek pedig a nyomvonal közelében található részeket fésülik át: elhagyott telkeket, erdőket, mezőket és a nehéz helyzetben lévő embereket jelzik.

Szuperkutyák

A jó mentőkutyának sokféle szempontnak kell megfelelnie.

– Mindenki a saját kutyájával dolgozik és olyan állatot hoz magával, aki egyébként a hétköznapjaiban is vele él. Az én kedvencem a kis testű Perec, például otthon egy öleb, de mások kinti, kerti kutyusokkal érkeznek. Az állatoknak jó fizikummal és állóképességgel kell rendelkezniük, és nem lehet szervi problémájuk. Stabil idegrendszerűnek kell lenniük, nem jó, ha félősek, ugyanakkor előny, ha könnyen motiválhatók, mert a gazdival szorosan együttműködnek bevetés közben. Fontos, hogy erős zsákmány­ösztönnel rendelkezzenek. Tulajdonképpen a csapatban mindenki tréningezik az összes kutyával, de az iránymutatást mindig a gazdi adja. Ő tudja, hogy hol tart a saját állata, mi a következő lépés, amit szeretne neki megtanítani – osztotta meg az önkéntes.

Gyerekként kezdte

Megragadó volt kislányként találkozni Katalin számára a mentőbúvárokkal.

– Személy szerint én 20 évvel ezelőtt, még gyerekkoromban ismertem meg a Neptun Búvár Klubot. Egy barátnőm járt ki Mályiba hozzájuk a szüleivel, és kivittek magukkal. Nagyon megragadott, amikor a mentőbúvárokat először láttam. 2005-ben pedig kaptam egy kiskutyát Jászberényből, hogy képezzem ki. 8 évig ő volt a mentőkutyám. A férjem szintén önkéntes a klubnál, és amikor van egy kis szabad­időnk, megyünk tréningezni. Egy labradorral, Legóval dolgozik. Nem régen egy alzhei­meres bácsit találtunk meg az erdő szélén vele, aki a part melletti hegyre mászott föl, majd letért és egy bokor aljába feküdt. Nagy élmény volt, ahogy Lego a szitáló, kereső mozgásával szinte egyenesen hozzá vezetett – mesélte a mentőkutya-vezető.