Villáminterjú: Gőbl Gáborral

2021.07.20. 19:00

Kegyetlen évek után újra az észak-keleti rock fellegvárban

Az 1. Hegyalja Rock Tábor szombati napjának talán legjobban várt fellépője a legendás, 40 éve színpadon álló Moby Dick zenekar volt. Gőbl Gábor basszusgitárossal beszélgettünk.

Bukovenszki-Nagy Eszter

Fotó: Bogoly Dávid

– Milyen volt a buli, hogy éreztétek magatokat itt Tokaj-Hegyalján?

– Kegyetlenül őszinte vagyok, pedig már lehet, hogy túl vagyunk a kegyetlen éveken. Először is mi azt nem raktuk össze, hogy a Tisza-parton lesz a koncert, és nem számítottunk arra, hogy ilyen rettenetesen sok szúnyog lesz. Az itteni emberek erre biztosan számítottak, de mi nyápic városiak vagyunk, és ez alaposan meglepett bennünket. Hosszú volt az út is, Sopronból nem lehet olyan gyorsan ideérni, hat, hat és fél óra volt, kicsit elfáradtunk. Aztán jöttek a szúnyogok és szívták a vérünket, úgyhogy gyorsan kellett akklimatizálódni. Ettől az egésztől egy kicsit dühösek lettünk, dühösen mentünk a színpadra és ez jó bulit csinált.

– Kihasználtátok a dühöt?

– Ezt a zenét csak átéléssel lehet csinálni. Szerintem a Moby Dick sikereinek az egyik legfőbb kulcsa az, hogy mindig őszintén zenélünk, és a színpadra minden alkalommal feljön velünk az a szenvedély, ami a vérünkben van.

– Jól tudom, hogy ez volt a második koncertetek a karantén után, igaz?

– Igen, tavaly októberben még játszottunk, onnantól kezdve az összes novemberi, decemberi koncertünk elmaradt. Ez mindenkit megviselt, a közönséget, zenekarokat, a szakmát egyaránt. Úgyhogy mégiscsak kegyetlen évek vannak, az imént azt mondtam, hogy nincsenek már kegyetlen évek, de talán mégis vannak. (A Kegyetlen évek a Moby Dick 1991-es, második lemezének címadó dala, amely a műfajban stílusteremtő, és a magyar rock zene nagyjai közé emelte a bandát – a szerk.)

– Beszélhetünk arról, hogy az egyik alapító taggal, Mentes Norberttel 40 év után miért váltak el az útjaitok?

– Nem szeretnénk többet hozzáfűzni annál, mint ami a kiadott közleményünkben olvasható. Nem kívánunk ennél többet megosztani a dologról, de ezúton is szeretnénk Norbertnek a további pályafutásához nagyon sok sikert és jó egészséget kívánni!

– Tokajban gyakran játszottatok, állandó fellépői voltatok a Hegyalja Fesztiválnak is.

– Igen, de nem eleget! Ahhoz képest, hogy itt milyen bulik voltak... Az ember nehezen tudja elfogadni, hogy földbe állt a tokaji fesztiválozás. Nekem erre az a teóriám, hogy nem lehet mindenhol lemásolni az olyan fesztiválokat, ahol az a trend, hogy minél több külföldi, nagy és hangzatos zenekarral töltsék meg a programot, ezáltal az egész egyre jobban drágul, a magyar zenekarok pedig kiszorulnak. Az észak-keleti metál- és rockertársadalom pedig korábban már bizonyította, hogy el tud tartani egy olyan rendezvényt, amire óriási tömegek voltak kíváncsiak és a magyar zenekarok színe-java megfordult. Nagy kár, hogy nem sikerült fenntartani, hiszen ebben a régióban megvolt ez a fellegvár-jellege, ahogyan a Dunántúlon a Rockmaratonnak például, és most nagyon nehéz lesz visszaépíteni ezt a fellegvárat. De örülök, hogy ennek a rock tábornak a szervezői ezt megpróbálják, az első lépésen túl vannak.

– Szerettek egyébként errefelé koncertezni?

– Mi mindenhol szeretünk játszani. Azok a helyek inspirálnak bennünket a leginkább, ahol nagyon régen, vagy egyáltalán nem voltunk. Például sem Sárospatakon, sem Sátoraljaújhelyen nem léptünk még fel, pedig iszonyatosan szeretnénk játszani ott a zenekarral. Ez a térség nekünk nagyon hiányzik. A Dunántúl és az ország középső része ilyen szempontból számunkra sokkal lefedettebb. Nyilván a közismert elvándorlás valahol ebben is tükröződik. Míg például az elmúlt 20 évben Miskolcról 20-30 ezer ember költözött el, addig Sopronba mondjuk 10-20 ezer ember jött. Talán részben ez is közrejátszik. Egy szó mint száz, mindenhol szeretünk játszani, közeledünk az ezredik koncertünkhöz itt a Kárpát-medencében, és jó dolog, hogy túl az ötvenen is megvan az ambíció, hogy jól érezzük magunkat a színpadon.

– És mik a terveitek a közeljövőre nézve?

– A mai világban szerintem olyan nagy terveket ne szövögessünk. Úgy vagyunk most vele, mint a csapatsportolók, akik mindig a következő mérkőzést akarják megnyerni. Szokták mondani, hogy a következő meccs a fontos, amíg nem konszolidálódik ez a járványhelyzet, vészhelyzet, addig mi is csak a következő koncertre fókuszálunk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!