Bensőséges, barátságos és vidám Ørdøgözés akusztikusan

Izgatottsággal vegyes kíváncsisággal készültem a koncertre, hiszen nagyon érdekesnek ígérkezett az Ørdøg-akusztik a Cornerben. Már csak azért is, mert mióta átalakították a szórakozóhelyet, és a korábbi „hangos” koncertek helyét átvették a csendesülős, egy szál gitáros, akusztikus felállások, még nem jártam ott. Nagyon kellemesen csalódtam, mert tartottam attól, hogy kevesen lesznek, vagy esetleg unalmas lesz az este. De szó sem volt erről. A csöppnyi színpad kékes világítása eleve egy kicsit földöntúli hangulatot varázsolt a terembe, amely végül egy izgalmas zenei utazásba kalauzolta el a Corner asztalainál és pultjánál helyet foglaló publikumot.

Mivel a srácok jó néhány újdonsággal is készültek, picit olyan volt, mintha becsücsültünk volna melléjük a próbaterembe, egyfajta nyilvános főpróbára. Annak minden bensőségességével, olykor esetlen bájával, poénjaival és mókázásaival, zeneileg mégis márványszilárdságú profizmusával. Az akusztikus gitár és a hegedű hangja együtt olyan világokat tár föl, hogy megszakad a szív, valami balzsamos, magunkba merülő atmoszférát kölcsönöz, olyat, amitől melegség tölti el az embert, hogy most valami különlegesnek a része. Legnagyobb örömömre pedig Vörös Andrisék visszanyúltak egészen a Superbutt-os „hagyatékig”, és eljátszották József Attila megzenésített versét: A hetedik tökéletesen illeszkedett a kicsit több mint egy órás műsor vonalához, sőt, talán csodálkoztam is volna, ha kimarad.

Az ígért improvizációs dalkísérlet pedig még inkább ráerősített erre a bennfentes érzésre, felettébb érdekes volt, ami felhőtlen kacagásba váltott át: Varró Dániel rövid versei találkoztak Mekk mesterrel, de inkább nézzétek meg a videót.

A buli után pedig a zenekar elvegyült, és remek beszélgetések születtek, barátságos, barátkozós, szuper este kerekedett, meglepő zenei villanásokkal, jól ismert dallamokkal. De nem csak a közönség érezte jól magát, Korpos Lajos gitáros ugyanis elárulta, hogy alig bírt játszani, annyira röhögött az improvizációs résznél. „Jó volt, jól esett. Nagyon jó kis bál volt, király évkezdés!” – mondta később az udvaron.

Egy szó, mint száz, csak javasolni tudom, hogy aki szeretne kicsit intellektuális felhanggal egy jót szórakozni, az okvetlenül látogasson el Diabolus In Musica koncertre, biztos, hogy a srácok mindig tartogatnak valami mókásat vagy meghökkentőt a tarsolyukban.