Hello BAZ megye! – avagy miskolci vonatkozású dalok

Dalt írni bármiről lehet, az ötletek tárháza olyan széles skálán mozog, akárcsak az érzéseink és az általunk megélt pillanatok, de igazán megihletni a fontos dolgok szokták az alkotó embert. Olyan fontos dolgok, mint a hely, ahonnan jöttünk, ahol felnőttünk, ahol szerelmesek lettünk, ahol örökre emlékezetünkbe vésődő eseményeknek lehettünk részesei, amik nyomot hagynak bennünk és hatással vannak ránk. Álljon tehát itt 10 dal, ami a mi szeretett Miskolcunkhoz kötődik.

Bíborszél – Miskolc

Kezdjük a helyi Bíborszél zenekarral, akik nem teketóriáztak a címadással, és talán a borsodi közönség jelentős része is, amint meghallja a zenekar nevét, rávágja, hogy Miskolc.

A tagok mindegyikének van miskolci kötődése: itt jártak iskolába, itt éltek, és itt is kezdtek el zenélni. Visszavonhatatlanul összekapcsolódott a banda ezzel a városi himnusszal, amit a legtöbb miskolci ismer, és egy csodás összképet is ad arról négy percben, hogy mire lehetünk büszkék, és tényleg dagad az ember melle, amikor énekli: „Miskolc mindig az otthonod”.

A dal egyébként a Lokálpatrióta Egyesület pályázatára készült el, amit azóta a DVTK szurkolók is magukénak éreznek, olyannyira, hogy a meccsek előtt/alatt/után a Kata Presszóban is gyakran hallani felcsendülni teli torokból.

Paddy And The Rats – A medve nem játék!

Ha már helyi illetőség és büszkeség, nem maradhat ki a Miskolci Jegesmedvék jégkorongcsapat felkérésére írt dal sem. A korábbi, ír származású kanadai edző hallotta a fiúkat zenélni, és annyira megtetszett neki, hogy megkérte őket, írják meg ezt a hokihimnuszt.

A zenekar tagjai szintén miskolci gyökerekkel rendelkeznek, innen indult hódító útjára a táncolva viszkit locsoló bulikaraván, akik az ország bármely pontján fergeteges hangulattal örvendeztetik meg a közönséget. Egy vérbeli lelkesítő, szurkolásra buzdító, pörgős nóta ez, amit egyébként valószínűleg akkor is szívesen hallgatnék, ha nem a Macikról szólna. A zenekar részéről különlegesség, hogy az eddigi négy albumukon egyetlen magyar nyelvű dal sincs, hiszen a srácok angol nyelven írják a szövegeket, így ez a buzdítónóta ebből a szempontból is kuriózum.

Edda Művek – Oh, azok az éjszakák

Nyilvánvalóan megkerülhetetlen egy ilyen jellegű lista összeállításakor az ugyancsak miskolci Edda Művek. Talán ők a legismertebb Miskolcról származó zenekar, és az egyetlen vidéki banda, akiknek akkoriban sikerült országos hírnévre szert tenni. A nevükben szereplő Művek is eleve Miskolcra, mint az iparváros szimbólumára utal.

Én most kifejezetten kihagynám a sokak szerint kihagyhatatlan, minden innen elköltöző utolsó miskolci buliján keserédesen, ám holtbiztosan felhangzó Elhagyom a várost, vagy esetleg a Vasgyárról szóló balladát, a rozsdaízű, keserű munkáslétet sörhabos nosztalgiába csomagoló klasszikust, a Vágyom hazát. Az én egyik kedvencem az 1983-as, Edda Művek III. album nyitódala, az Óh, azok az éjszakák, ami tökéletesen visszaadja a kor fiatalságának a hangulatát, és inkább egy jóérzéssel teli, pozitív kicsengésű dal, ami nem összeszorult szívvel, hanem cinkos mosollyal a szánk sarkában való visszaemlékezés. Ez a dal nem a szülővárostól elszakadás melankóliája, hanem egy hálaadás a szép lányokért, a nyári szerelmekért, az élményekért, a fiatalságért, az otthonért.

Egy ’83-as koncerten úgy konferálta fel Pataky Attila ezt a nótát, hogy már az első lemezre is írtak egy dalt Miskolcnak – ez volt ugye az Elhagyom a várost. Ezután sokan megkérdezték tőle, hogy csak rossz dolgok történtek-e velük, hogy ilyen dalokat írnak, ezért az Edda Blues párjaként megírták ezt, mert nem csak rossz emlékeket tudnak felemlegetni, hanem csupa jót is.

1985-ben a Gárdonyi Ifi Parkban pedig volt egy koncert, ahol ez a dal volt az utolsó, ezt pedig így vezette be az énekes:

„Szeretlek szülővárosom, Miskolc. Szeretlek nagyon. Szeretlek a füsttel, a korommal, minden formádban. Hajnalban és este. Esővel, ködökkel. Morcos arcokkal. Szeretlek Miskolc! Óh, azok az éjszakák.”

Amikor én 24 évesen elköltöztem Miskolcról, ezt a dalt hallgattam a költözés előtti utolsó estén.

P. Mobil – Miskolc

Egy másik legendás rockzenekart is megihletett a város, és olyan frappánsra sikerült, hogy azóta is sokan csak Acélvárosként emlegetik Miskolcot, ami az ipari jellege mellett nekem speciel azt is szimbolizálja, hogy erős és örök, mint a fém. Ezzel a magyar zenetörténet lexikonjába is mindörökre belevéste a megyeszékhely nevét a banda.

A miskolciak nagyon szerették a P. Mobilt és viszont, ezért is tértek vissza újra meg újra még azután is, hogy az Ifiházas korszak lezárult, a mai napig gyakori vendégei például a Kocsonyafarsangnak, de hagyományosan minden év szeptemberében a Diósgyőri várban is adnak koncertet a város szerelmeseiként.

Kispál és a Borz – Tiszai pu.

Kicsit enyhébb vizekre evezve, az alternatív zene magyar legendái következnek. A Kispál fogalom, bár az ő dalaiknak a szövege a legtöbb embernek olyan elvont, hogy a homályos utalások és az enjambementek szövevényes dzsungeléból nem igazán tudják kihámoznia a mondanivalót, eme dal már címében is egyértelműsíti, hogy honnan is ered a sztori.

Amellett, hogy annak idején igen gyakori vendég volt városunkban Lovasi András és zenekara, egy emlékezetes Ady Művházas koncert és annak a lüktetése ihlette a Tiszai pu.-t, mikor is egy félresikerült közönségbe ugrás után majdnem megfulladt a tömegben, úgy kellett kimenteni.

Belga – Hello BAZ megye (Belga Blues)

Az igencsak megosztó Belga zenekarnak mindösszesen annyi köze van Miskolchoz, hogy a 2000 tavaszán nálunk rendezett Pepsi Sztárcsináló elődöntőjét megnyerték, és részt vehettek a budapesti döntőben. Tehát közhellyel élve, innen indult el a siker rögös útján a banda. Azonban egyik tag sem élt itt, és nem köti őket ezen kívül személyes, meghatározó esemény a városhoz. Egyébként több másik szerzeményükben is megemlítik Miskolcot, mint például a dühkezelési terápiának és kollektív pszicholazításnak is felfogható Egy-két-há'-ban („Gyere velünk káromkodni Miskolcra”), vagy a Külföldi című dal végén. Illetve van egy Bükk című daluk is, ami egy jó kis erdei sátorozós-szalonnasütést örökít meg, hasonlóan minimalista, egyszál gitáros formában, ahogyan az a tábortűz körül szokott zajlani.

A Hello BAZ megye, aminek alcíme (is) direkt utalás az Eddára, és valójában az egész szövege tele van az Edda Blues-ra vonatkozó utalásokkal. A klasszikus sorok újragondolásával, és kicsit a saját szájízükre való teljesen tudatos átformálásával tették még inkább szívünkhöz közel állóvá ezt a reggie-s dalt.

Zenei utazás a környéken, hiszen a dal magját Miskolc és annak látványosságai adják, de szépen köré építették a szomszédos településeket is, mint Ózd, Putnok, Bánkút. Aki pedig az előző évtized derekán megfordult a MEN-en, vagy RocktóberFeszten, azoknak nem volt kérdés a Belga koncert, mert szinte borítékolható volt, hogy Belga, na az tuti lesz.

ByeAlex – Még mindig…

ByeAlex, vagyis polgári nevén Márta Alex ugyancsak egy miskolci kötődésű zenész, hiszen a Miskolci Egyetemen végzett filozófia szakon, tehát nem pusztán pillanatnyi benyomások érték őt a várossal kapcsolatosan.

2013-ban az Eurovíziós Dalfesztivál magyar képviselőjeként ismerte meg ország-világ, innentől pedig egyenes út vezetett az ismeretség felé.

A ByeAlex és a Slepp néven jegyzett Még mindig… című dal klipjét Miskolcon forgatták, realisztikusan szépséges, a dalhoz illő melankolikusan halovány képekből összevágva.

A dal alatti kommentekből az is kiderül, hogy sokan a videó miatt indítják újra többször egymás után, amit Ipacs Gergely hangulatos rendezésének, Szőke Dániel zseniális operatőri munkájának, és Tóth Gergő nagyszerű vágásának és animációinak, no meg persze a város „alapanyagának” köszönhetünk, így érve el azt az óriási népszerűséget, aminek azóta is örvend.

Skorpió – Azt beszéli már az egész város

Igaz, a Skorpió együttes nem kifejezetten a városról írta ezt a dalt – amit szintén nagyjából mindenki ismer, aki nem 1990 után született –, hanem a hat év kihagyás utáni 1985-ös újjáalakulásról. A zenekar 1973-ban (nahát!) állt össze akkor már ismert zenészekből, de 1979-ben feloszlottak. Frenreisz Károly ’85-ben hívta újra életre a Skorpiót, ezzel a dallal tértek vissza újra a köztudatba.

A dal kvázi keretét itt is az utazás, a turnézás adja, ahogyan a P. Mobil Acélvárosának, és a három vidéki város közül, amit megemlítenek, az egyik Miskolc, na és a haverok.

Ganxsta Zolee és a Kartel – Tengertánc (csak szabadon…)

A honi rap fenegyerekének ez a bulis dala valójában egy EFOTT himnusz, ami egyébként igazán hiteles képet fest a fesztiválozó fiatalokról.

Ugyancsak a négy konkrétan felsorolt város közül az egyik Miskolc. Ezek szerit az itteni egyetemisták tudnak élni, ha a zenészek számára is ennyire emlékezetes mulatságok zajlanak nálunk, amit meg kell örökíteni.

Pál Dénes – A széltől is óvsz

Pál Dénes ízig-vérig miskolci, a felsorolásunkba azért került bele, mert nem csak egy tiszavirág-életű celeb lett belőle, hanem egy szerény előadó, aki minőségileg tudta kamatoztatni tehetségét a popvilágban – emiatt is büszkék lehetünk rá. Illetve azért, mert a dal klipjét Miskolcon forgatták. Nevét akkor ismerte meg az ország, amikor 2013-ban megnyerte a The Voice első évadát, egy évvel később bekerült A Dal döntőjébe, illetve ekkor nyerte meg a Sztárban Sztár című műsort is.

A széltől is óvsz klipötletét a rajongói adták. Pál Dénes ugyanis pályázatot hirdetett a Facebook oldalán, ahol a rajongók forgatókönyveit várta. A nyertes jutalma az volt, hogy ő maga is szerepelhetett a videoklipben. A város híresebb és kevésbé ismertebb helyein is forgattak, mely rekordidő, azaz 72 óra alatt készült el.