Interjú

2019.12.24. 19:26

Borbás Marcsi: csak egy kis fény világítsa meg a szobát

A televíziós műsorvezető-szerkesztő a késő őszi hónapoktól kezdve szeret lélekben az ünnepre hangolódni.

Takács Eszter

Budapest, 2013. április 23. Borbás Mária televíziós mûsorvezetõ az M1 televíziós csatorna Ridikül címû nõi beszélgetõs mûsorában, az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában. MTVA Fotó: Zih Zsolt

Forrás: MTVA

Fotó: Zih Zsolt

Borbás Marcsi számára az év legkedvesebb időszaka az advent és a karácsony. Már a késő őszi hónapoktól kezdve szeret lélekben az ünnepre hangolódni. A Vasárnap Reggel legutóbbi számában mesélt arról, hogy miért érzi fontosnak ezeket az őszi-téli elcsendesedős estéket, miért van mikulásvirág és sok kis pislákoló gyertya az otthonában, hogy igazi vagy műfenyője van, valamint arról is, mi lesz a menü szenteste.

Mikor kezdte az adventi, karácsonyi készülődést?

Sajnos nem olyan korán, mint ahogyan szeretném. A televíziózásban a szeptembertől decemberig tartó időszak a leghajtósabb. Nagyon sok műsort kell előkészíteni és felvenni is, hiszen az ünnepek alatti és közti időszak kiesik. Pedig szeptembertől már nagyon vágyom a csöndes estéket, hiszen genetikailag úgy vagyunk kódolva, hogy éppen ilyenkor kellene lassítanunk. Az sem véletlen, hogy napról napra korábban sötétedik, ezzel a természet is azt üzeni, hogy minél előbb menjünk aludni. A szépszüleim, a dédszüleim, a nagyszüleim ilyenkor már készültek lélekben is az ünnepre. A nagymamámnál például egyetlen villanyégő volt a szobában, ahova este bementünk, de még sokszor azt is lekapcsoltuk, hogy csak a sparherd fénye világítsa meg a helyiséget. Ilyenkor a nagymamám imádkozott, és engem is arra kért: kicsit maradjunk csendben kis unokám. Ezek a szívet melengető esték mély nyomokat hagytak bennem, és a mai napig vágyom arra, hogy ebben az adventi, téli időszakban csak egy kis fény legyen a szobában. Ne legyen kivilágítva az egész lakás. Mert akkor nem tudok lecsendesedni. A hagyományok, a genetika és a természet is arra ösztönöz, hogy halkuljunk el, nézzünk magunkba és készüljünk lélekben az ünnepre.

Ezt a mai rohanó világban, ahol minden a vásárlásra ösztönöz nehéz megvalósítani.

Sajnos igen. Mindenütt erős fények, villódzás, és a „kütyüink” is rabságban tartanak minket, jönnek az üzenetek, a levelek. Nem enged a mai világ magunkba fordulni. Az információ cunamit csak nagyon tudatosan lehet kizárni. Ilyenkor nem azt kellene éreznünk, hogy ez elpazarolt idő, hanem a a pozitív oldalát kellene nézni, és rászánni pár órát a feltöltekezésre, a lélek ünnepbe öltöztetésére. Gyakran elmesélem a barátaimnak, hogy pár éve még, amikor nem volt kihangosító az autómban, nem tudtam telefonálgatni, és ezek a percek, órák nagyon jólestek, mert az utazásaim alatt csak a gondolataimmal voltam. De most, hogy ott a kihangosító, már nem tudom azt a kis időt magamra szánni, helyette intézem az ügyeimet. Gyakran eszembe jut, hogy amikor a nagyapáink lekaszálták a füvet a réten, még az eső előtt össze is gyűjtötték, felrakták a szekérre, felültek rá, és szépen hazamentek a lemenő napban. Közben csendben voltak. Gondolkodtak. Ezt ma már úgy mondnánk, hogy relaxáltak. Pedig közben imádkoztak. Nem szó szerint, hanem kapcsolatot teremtettek Istennel, kettesben voltak. A lemenő napban könnyebb kapcsolatot teremteni a felsőbb éneddel. Ez a rohanásban nem megy.

Hogy tervezik az ünnepeket a családjával?

Hétről hétre hangolódunk. A koszorú már rég az asztalon, több helyre tettem gyertyákat is, és a létező legszebb mikulásvirág is ott van már hetek óta a nappaliban. Sosem egyik napról a másikra díszítem fel a lakást, hanem szépen apránként. Ehhez a néhány tárgyhoz és a szép meleg fényekhez már csak az illatok hiányoznak. Tavaly a bátyámék jöttek az Őrségbe hozzánk, most a férjem családja jön, és kicsit később mi megyünk a bátyámékhoz. Előre megszervezzük, hogy ebben a két hetes időszakban, kivel mikor hogyan tudunk együtt lenni. Szeptember elsejétől ezt a két hetet várom.

Van ajándékozás is?

Tizenévig nem volt, de most ismét vannak kisgyerekek a családban, úgyhogy most lesz. De a felnőtteknek csak jelképes. Egy üveg házi pálinka vagy baracklekvár. Az idén bejglit sütök a családnak, amit eddig anyukám csinált, de most átvettem, és úgy számolom, 16 rudat fogok készíteni. Csak mákosat és diósat sütök. A férjem családjának sem veszünk semmi feleslegeset, hiszen nehezen tudja kitalálni az ember, mire lenne szüksége a másiknak. De mivel két éve szövök, ezért hernyóselyemből, alpakkából, teveszőrből készült kendőket készítek a családnak. Ezek csodaszép, finom, nemes anyagok és egy életre szólnak, annyira jó minőségűek. Akinek tavaly nem tudtam csinálni, ők az idén ezt kapnak.

Mennyi idő szokott elkészíteni egy-egy sálat?

Nagyon változó. Sajnos csak éjszaka van időm szőni, de ez a legnagyobb relaxáció számomra, teljesen kikapcsol. Óriási koncentrációt igényel, mivel a két agyfélteke, a két kéz és a két láb is külön-külön dolgozik.

Mi lesz az ünnepi menü?

Két étel elmaradhatatlan. A bátyám isteni halászéje, az az egyik, ami biztosan lesz szenteste, én pedig hajdúhadházi káposztából töltött káposztát készítek. Szilveszterkor pedig kedves barátaink jönnek az Őrségbe.

Ha jól értem, ez nem is egynapos szilveszter lesz?

Nem, öt-hat napra jönnek a barátaink. Erre is készülők, előre sütök majd le húsokat például. Fejben már összeállítottam a menüt.

Igazi vagy műfenyő áll önnél?

Mindig igazi, és nem értek egyet azzal a trenddel, hogy nem szabad kivágni a fákat. Nagy természetvédő vagyok, de ez egy mezőgazdasági termék. Ezt erre termesztik, ez nem az amazóniai esőerdő fája. A műfenyő pedig egy nem lebomló műanyag.

Nagy fája van?

Hatalmas. Három méteres fám van. Vagyis kettő van, mert Solymáron is van egy, ahol lakunk, és az Őrségben is.

Milyen színű?

Óarany és a bordó általában, de sosem veszek szetteket, a pénzt is sajnálom rá és a beszerzésére az időt is. Mindkét fánkon évek, sőt, évtizedek díszei vannak. Szinte minden díszhez fűződik valami emlékem, vagy ahhoz, akitől kaptam. Például az első Gasztroangyalos évben kaptam egy kollégámtól egy a műsort jelképező díszt, de ott van az a gyönyörű kézzel festett üveggömb is, amit a keresztlányom adott. Ezek nagyon fontosak számomra. Anyukám számára is, még mindig kiteszi az óvodában készített kis díszeimet, aminek nagyon örülök.

Újévi fogadalma van?

Rég nincs. Egy értelme volt, hogy elszégyelljem magam, hogy nem tudom betartani. Böjtben is olyanról mondok le, amiben gyenge vagyok, nem feltétlenül a húsról. Sőt, sokszor az étkezéssel sem kapcsolatos.

Mikor indul a januári hajrá?

A második héten már gőzerővel dolgozom.

Önnek is van sparherdje?

Hajaj, van bizony a konyhában, és egy cserépkályhám is van, amire egy hatalmas ajtót rakattunk, hogy lássam a tüzet. A fények és a tűz melege az adventi időszak egyik csodája.

Borítókép: Borbás Marcsi

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!