Élő legendák

Pajor-Gyulai László

Sohasem mennék bele olyan vitába, hogy ki volt minden idők legjobb futballistája. Ennek ugyanis nem lenne semmi értelme, kilátástalan, eredménytelen és legfőképpen igazságtalan adok-kapokba torkollana. Kilátástalan, mert mindenki ragaszkodna a maga igazához, eredménytelen, mert éppen ezért biztosan nem jutnánk közös nevezőre, igazságtalan, mert nem ismerjük a futball történetének az összes, megfontolásra érdemes futballistáját. Én még találkoztam olyan szemtanúval, aki szerint például Orth György jobb volt magánál Puskás Ferencnél is, de mert előbbiről legfeljebb képkockák maradtak fenn, tartok tőle, ha az utcán megkérdeznék ezer embert, jó ha egy-kettő tudná, ki volt az MTK száz évvel ezelőtti legendája.

Szerencsések azok a korosztályok, amelyek élvezhették egy-egy „a világ valaha legjobbja” játékát. És még szerencsésebbek azok, akiknek ebben a televízió is segített, mert ők így nemcsak a saját, szűkebb környezetük, hanem a földkerekség összes klasszisát rendszeresen megcsodálhatták. Így aztán nem csupán az idő, hanem a technika is előtérbe tolja az utóbbi mintegy hetven év zseni­jeit, és ezért kardoskodik a túlnyomó többség Pelé, Johan Cruijff, Franz Beckenbauer, Diego Maradona vagy éppen a brazil Ronaldo mellett, hogy tényleg csak a legkorszakosabb egyéniségeket említsük, a hétköznapi világklasszisokra most ne is vesztegessünk szót.

Aki pedig az utóbbi bő másfél évtizedben már vagy még követi a futballt, az különösen szerencsés, hiszen erre az időszakra két gigászt is ajándékozott a sors, és ahogy ígértem, most nem megyek bele abba a parttalan és felesleges vitába, hogy Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo a nagyobb géniusz.

 Véleményem persze van, de az nem érdekes, és nem azért irányítom a figyelmet az argentinra, mert esetleg rá voksolnék. Csupán megfogott egy videó, ami mára bejárta az egész világot.

Argentína a katari világbajnokságon Lionel Messi ezredik tétmeccsén 2-1-re legyőzte Ausztráliát a nyolcaddöntőben, és az első gólt éppen a hétszeres aranylabdás lőtte, aki állítása szerint a sajtóból értesült a saját millenniumáról. Az ausztrálok nem kímélték, ha kellett, nagyokat rúgtak bele, egy-egy összecsapást követően szikráztak a tekintetek is. Aztán összeroskadtak a vereség hatására, majd az öltözőfolyóson már megnyugodva, sorban állva várták Messit, hogy közös fotót készíthessenek vele; büszkén mutogatták egymásnak a képeket. Márpedig ez akárkivel nem történik meg, ehhez évszázados legendának kell lenni.

Oké, tudom, ez egy érv a vitához…