A britek nyilai

Ballai Attila

Amikor e sorokat írom, még nem tudom, ki nyerte a londoni dartsvilágbajnokság hétfő éjszakai döntőjét. De bevallom, ettől még egészen jól érzem magam. Pedig valószínűleg valamivel régebb óta ismerem e játékot, mint a rajongók többsége, már csak az életkoromnál fogva is. Az 1980-as évek közepén Szigetszentmiklóson híre járta, hogy a Duna túlpartján, egy kocsmában esténként kis nyilakat dobál céltáblába az úri közönség; ezt nekünk is látnunk kellett! Szó se róla, érdemes volt, „óriási” tétért zajlottak a meccsek. A céltáblát ugyanis a férfi és a női WC közé akasztották fel, így ha valaki rossz pillanatban produkált kapitális mellét, telibe találhatta a gyanútlan áldozatot. Súlyos balesetet szerencsére nemhogy nem okoztunk, nem is tapasztaltunk, így gyorsan megkedveltük ezt a fura nevű izét. A dartsot, vagy mit.

Ha azonban valaki akkor azt jósolta volna, hogy három és fél évtizeddel később a fél világ érdeklődése mellett dartsvilágbajnokságot rendeznek, és a magyar tévénézők jelentős része is követővé válik, azon nagyokat kacarászok.
Pedig ne gondoljuk, hogy ez újabb modern őrület. A fáma szerint pár száz éve egy átfagyott angol íjász téli gyakorlásai színhelyét áttette a kocsmába, letördelte a nyílvesszői végét, és egy farönkbe kezdte hajigálni azokat. Bizonyos Brian Gamlin már 1896-ban elhelyezte a bűvös húsz számot a táblán, 1924-ben országos szövetség is alakult. Az áttörést azonban az ezredforduló hozta meg. Jelen formájában 1994 óta zajlik a vb, a második és a kilencedik viadal között sorozatban nyolcszor diadalmaskodó Phil Taylor már igazi bálvány. 

A londoni parlament 2001-ben kinyilvánította, hogy a darts nem játék, hanem bizony sportág, amelynek napjainkban majdnem hétmilliónyian hódolnak szervezett formában Nagy-Britanniában.

Felületes, mindent azonnal akaró világunkban nyilván óriási vonzerő, hogy nem szükséges több évtized kitartó, kemény edzésmunkája a sikerhez; a tavalyi vb győztese, a walesi Gerwyn Price korábban rögbizett, csak 2014-ben kezdett versenyszerűen dartsozni. Idén már a negyeddöntőben kiesett, és csalást emlegetett, mert egy néző folyamatosan bekiabált neki, így zavarva a koncentrációban. Rögbiben azért ehhez igazán hozzászokhatott volna.

Ám ebből is látszik, hogy a darts csak tökéletes mentális és lelkiállapotban űzhető. Bár mi ezt már akkor sejtettük, amikor a Pepita Oroszlán nevű „intézményben” először próbálkoztunk vele – mérsékelt eredménnyel.