2011.09.02. 07:36
Nézőpont: Számvetés évszakában
<em>Minden tiszteletem a mezőgazdaságból élőké. És ez így volt gyenge fiatalkoromban, amikor az egész „parasztizálásból” csak azt fogtam föl, hogy ha gyomlálok, koszos lesz a kezem, ha ások vagy kapálok, a szerszám nyele vízhólyagokat tör a tenyerembe. És így vagyok most, amikor már nem csak a kertet, a tengeritáblát, a búzaföldet és a jószágokat látom, hanem van fogalmam mindarról, ami emögött van.</em> <strong>Kovács Zsolt jegyzete</strong>
Minden tiszteletem a mezőgazdaságból élőké. És ez így volt gyenge fiatalkoromban, amikor az egész „parasztizálásból” csak azt fogtam föl, hogy ha gyomlálok, koszos lesz a kezem, ha ások vagy kapálok, a szerszám nyele vízhólyagokat tör a tenyerembe. És így vagyok most, amikor már nem csak a kertet, a tengeritáblát, a búzaföldet és a jószágokat látom, hanem van fogalmam mindarról, ami emögött van. Kovács Zsolt jegyzete
Nem egy ismerősöm jött azzal a gondolattal, hogy a magyar paraszt nem a munkáját szereti, hanem a pénzt. Van igaza, nem tagadom. Mert nem tudom, bűn-e az, hogy a földműves is meg akar élni, és megvetendő emberi tulajdonság-e, ha gyarapodni szeretne, sőt, gyermekeit nem csupasz fenékkel szeretné útnak indítani. Mindezt ő a földműveléssel, állattartással éri el, mert ehhez ért. Munkáját egyetlen más gazdasági ághoz sem hasonlítható körítéssel végzi. Már ősszel kezdi az előleg fizetést, aztán ahogy telnek a hónapok, egyre több tétel és mind nagyobb összeg sorjázik a listán.
Úgy költi a pénzt, hogy nem tudja mit arat. Arat-e egyáltalán, mert még a mai világban is az idő az úr, hiába lehet védekezni a fagy ellen, hiába van csatorna, amelyikben el- és oda lehet vezetni a vizet. Persze mezőgazdászunk a saját maga munkájáért leginkább nem számol pénzt, mondván, majd akkor lesz neki a fizetség, ha el tudja adni azt, amit nevelgetett hónapokon keresztül. Aztán elérkezik a betakarítás, majd az értékesítés ideje. Piac? Ez is bizonytalan.
Egyrészt rég eladták az élelmiszeripari üzemeinket azoknak, akiktől a fejlesztést, a világszínvonalat várta az ország, de a vevő, a befektető – mint kiderült – piacot vett. Másrészt, ha van is piac, a bankó leginkább a felvásárlók pénztárcáit dagasztja. Aztán ha megérkezik a számlára a pénz, akkor lesz-e ennyi, mint az a bizonyos előleg.
Szeptember második napja van, azt mondják, tegnap kezdődött az ősz. A betakarítás ideje, ami egyben az élet örök körforgásából adódóan az új, a jövő évi termelés kezdete is egyben. Számot kell vetnünk mindazzal, amit ebben az évben arattunk. Megérte-e a megelőlegezett pénzt, munkát, bizalmat? És ez nem csak a mezőgazdaságra vonatkozik. Mert ami kicsiben, az nagyban. Ami fent, az lent.
Kovács Zsolt
