Édes dallamokat rajzol, ha teheti

Derecske – Hajvágásra alkalmas olló és művészi munkához szükséges ceruza jól megfér egymás mellett, a derecskei fodrász ugyanis a grafika megszállottja, amit andalító muzsikálással fűszerez. Fegyverneki Gergő tudósítása.Kétszárnyú ablak nyílik a kozmoszra: ég és föld között lebeg egy bolygó. Elmúlásra emlékeztet a tenger, szabadságra a felette repkedő madár. Valahonnan az örvénylő mélyből két kéz sejlik fel, amint zongorán játszanak. Álomszerű a kép. A valóság, hogy a fodrászoknak is lehetnek különleges hobbijuk.

Kovács Istvánné a hétköznapokban vállalkozóként keresi meg a napi betevőt, ám munka után sem hagy alább fantáziája. Esténként az ollót és hajcsavarókat grafitra, akvarellre és szénceruzára cseréli a negyvenes éveiben járó asszony, akit a rajz mellett annyira megérintett a zene, hogy évekkel ezelőtt gitáron is el kezdett játszani, leginkább régi nagy slágereket és retro számokat.

A nagy kedvencek: Szenes, Liszt és Koncz Zsuzsa

- Már gyermekkoromban is szerettem rajzolni, de „igazi ceruzával” és minőségi rajzlapra csak néhány éve készítek grafikát – árulja el Margó. – Autodidakta módón fejlesztem a tudásom. Mivel szabadgondolkodású vagyok, nincs konkrét stílusom, bár nagyon közel áll hozzám a szürrealizmus, a sejtelmes és álomszerű képek. 2011 Liszt Ferenc emlékéve. Szeretem a zenét, sok rajzomat ezért éppen a muzsika inspirálja. Ősszel hunyt el Szenes Iván zeneszerző, akinek már korábban megfogtak a szövegei. Az ő tiszteletére készítettem az Ég és Föld között nevet viselő grafikámat. Ő játszik azon a bizonyos zongorán – mutat rá egyik kedvenc alkotására Margó, miközben felidézi Koncz Zsuzsa ugyancsak Ég és Föld között című ismert slágerét is hangszerén.

Egy másik grafikai alkotáson gitár és lant ölelkezik. Rögtön fülünkben cseng a sláger: „Mindig kell egy barát….”, de bevillanthat akár Szűcs Judit szenvedélyesebb éneke is: „Gyere, táncolj, táncolj még, ez a rejtelmek éjszakája csak a miénk.”

Nem csak ő az egyetlen olyan fodrász, aki időközben a képzőművészet rabja lett. Tudomása van ugyanis olyan fővárosi kollegájáról, aki a festészet szerelmese. 

Filléres emlékek, fővárosi sikerek

Kovácsné nemrégiben ars poeticáját is megrajzolta, melynek Bródy Filléres emlékeim a címadó dala. A nagy naptárpapíron szürkés árnyalatú hangszer, könyv és egy kis kottafüzet sorakozik egymás után – Margó bevallása szerint számára ezek a kedves dolgok.  Nem meglepő aztán, hogy a művészet lényegéről így vall:

- Úgy gondolom, hogy ha egy kép a nézőt megállítja, valamit elindít benne, további gondolatokra vagy vitára készteti, akkor már betöltötte a szerepét. Nem hiszem, hogy fontos egy kép tartalmát szavakba önteni, mert az, ami a szemlélőben felmerül, az ismeretiből és saját élményeiből jön. Számomra a kép csak elindító, érzelmi háttér, így az én munkám a kép megrajzolásával befejeződött. Megrajzolandó tárgyaim, ötleteim kifogyhatatlanok. Minden érdekel, ami körülöttem van, és szürke kedélyemre hat. Meglátásom szerint csak az lehet dokumentuma életünknek, amiben élünk, ezért szeretem azt megrajzolni – vallja határozottan.

Ennek ellenére nem gyakran mutogatja műveit a hajvágásra érkező vendégeknek, holott lenne mivel dicsekedni. Egyik munkáját pályázaton budapesti művészek kiválasztották ugyanis egy már megjelent verseskötet illusztrációjának.

- Fegyverneki Gergő -