Lábakra hangolva

Az új tömegközlekedési rend

bevezetésével mintha új

életrend is kialakult volna.

Vidékiként talán még

hamarabb észreveszi az ember, pláne ha

jómaga is beáll abba a bizonyos sorba. Az

a meglátásom ugyanis, hogy amióta

a kedves utazóközönséget

megfosztották a választás

lehetőségétől (nevezetesen,

hogy X csak villamosra, Y csak buszra, míg Z

villamosra és buszra is akar bérletet

venni), azóta csökkent az utazási

kedv. Mind egyre többen pattannak

bringára, kis motorra dolgaikat intézni,

és egyetemisták sokai indulnak ki gyalog

a nagyállomástól,

buszvégtől a Nagyerdő felé.

Egyesek azt mondják, jobban megéri

hébe-hóba taxit hívni, ha a

klinikára mennek, de egy jól szervezett

családban a kocsi is kifizetődőbb a

népre erőltetett kombinált

bérlet helyett. Akinek se kocsi, se taxi –

és egy kicsit spórolni akar a

nehézkes időben, vagy pusztán

idegesíti, hogy minek most ide minden buszra

hófehér giccses zászló

– , annak marad a kerékpár, vagy

önnön ereje: a gyaloglás, ami persze

időigényesebb, de még mindig

olcsó, és még

egészséges is, feltéve ha

nem harminc fok pirít árnyékban.

Nagy tanító a szegénység,

de legalább sokan

környezetbarátokká lesznek,

és a hosszú debreceni séta

közben van idejük azon elgondolkozni, hogy

valahol sérült a demokrácia, hiszen

az összevont bérlettel a

választás joga lett elvéve

azoktól, akiknek elég volt egy szimpla,

jóval olcsóbb

villamosbérlet…

-Fegyverneki Gergő-