240 millió

„Valami bűzlik Dániában”

– mondanám Hamlettel. Mert éppen a

lényegről nem esik szó: jobb lett-e

az utóbbi két évben a

rádió műsora, vagy sem?

Nem kétséges, vannak sikerült

vállalkozások, ilyen

például az információs

műsorok megújulása

Rábai Balázzsal, ilyen a

Bartók megőrzése a komolyzene

számára – még ha némi

monotónia jellemzi is –, ilyen a

viszonylag teljes politikai semlegesség, ilyen

az a szándék is, hogy az emberekre

koncentrálnak sok új

műsortípusban.

És el ne feledjem, ilyen a Vacka

rádió és néhány

más ötlet. De vajon

kárpótol-e mindez azért, ami

elmaradt vagy nem sikerült? Nem hiszem, hogy

mindenki örül a Petőfi

rádió teljes

átalakításának.

Hiányzik a hagyományosabb

szórakoztató zene, a magyar

népzene, túl sok az indokolatlan

ismétlés, mintha nem lenne mivel

kitölteni a teljes műsoridőt. Jó

dolog, hogy 25 %-kal nőtt a dolgozók

fizetése, de hát ezt kb. 350 ember

elbocsátása révén, a

fejlesztések elmaradása fejében

tudták elérni. Nem beszélve

arról, hogy igen tehetséges

külső munkatársak szorultak ki

tiszteletdíj hiánya miatt a mikrofon

elől.

Kíváncsi lennék pl. a hajdan

saját zenei együttesek egykori tagjainak

véleményére is. Tudom, az

elnök munkába állásakor

menedzserszerződést kötöttek

vele, s eszerint ez a pénz neki jár.

És vajon nem felelős az a személy

vagy szerv, aki vagy amelyik vele ilyen

szerződést kötött? És

vajon milyen jogon viseli morális

kötelezettségét az a

rádióelnök, aki egyévi munka

után 240 milliót gátlás

nélkül bezsebelne?

A rádiót mindig viszályokon

felül álló szellemi műhelynek

tekintettem. Merthogy közszolgálati.

És ha az elnök úr

körülnéz ebben a hazában,

talán észre veszi, hogy

másról szól a nóta. Illene

neki is megtanulnia.
– Bényei József

–