Életstílus

2018.11.17. 15:37

Alkoholista, csak józan – és segít…

Miskolc - Zsuzsa a saját bőrén tanulta meg, egyedül nem lehet a függőségtől megszabadulni.

Miskolc - Zsuzsa a saját bőrén tanulta meg, egyedül nem lehet a függőségtől megszabadulni.

Csinos, ápolt asszony, alkoholista. Martos Tiborné Zsuzsa nyíltan vállalja betegségét. Megjárta a poklok poklát, de két és fél éve józan. Két éve már, hogy főállásban a Semmelweis kórház addiktológiai osztályán dolgozik mint felépülő munkatárs: személyes tapasztalatain keresztül hitelesen tud segítséget nyújtani a függő betegeknek.

– 2010-ben ismertem fel, hogy problémám van az alkohollal – meséli. – Akkor éreztem először, hogy segítségre van szükségem, zugivó lettem. Ha társaságba mentünk, előtte is innom kellett, ittam főzés közben, vagy ha valami problémám volt.

Zsuzsa elárulja, eleinte csak a gátlásokat, feszültséget oldotta az alkohollal, aztán szépen beépült az életébe. Orvoshoz fordult, dep­resszióra, hangulatzavarra, szorongásra panaszkodott. Gyógyszert írtak fel, és azt mondták, menjen el pszichoterápiára.

– Nem kérdeztek rá az alkoholra?

– Nem. Nagyon jól működött éveken keresztül, hogy a depresszióra hivatkoztam. Mondtam én, hogy többet fogyasztok a kelleténél, de soha nem ezt helyezték előtérbe. Az alkoholista nagyon jól tudja manipulálni az orvosokat.

Napi egy liter bor

Kérdezzük, mit ivott. Zsuzsa elárulja, amíg megtehette, jobb minőségű tömény italokat, borokat, ám amikor már eluralkodott rajta a betegség, akkor olcsó, műanyagflakonos bort, mert ennyire futotta.

– Az utolsó egy évemben napi egy liter bor fogyott el.

A 2010-es kezelés után folytatódott minden tovább. Arra gondol, talán az is közrejátszott az alkoholizmus kialakulásában, hogy letette a cigit: megtörtént a szerváltás, helyére az alkohol lépett.

– Ha nem volt kedvem valamihez, ittam, utána jobban ment. Mint a motor, ha benzint kap. Oldotta a gátlásokat, jobban pörögtem. Bár egyre több terápián vettem részt, a családom mindig bizalmat adott, de közben ittam, és sokszor lebuktam.

Zsuzsa bevallja, akkor még nem tudatosult benne, hogy beteg, az sem, hogy alkoholista. Azt felfogta, hogy sokat iszik, de volt munkahelye, nem fetrengett a híd alatt: mindig jött valamiféle önigazolás.

Minnesota program

Aztán egy vasgyári rehabilitáción hallotta, hogy az egyik beteg Debrecenben vett részt az úgynevezett féléves Minnesota programon, jelentkezett rá, elment. Kőkemény volt a program, tele feladatokkal. Megtanultak mindent elméletben a függőségről, mint mondja öt hónapon keresztül nem ivott. Száraz volt, vallja be, de nem józan.

– Úgy vesznek fel a programra, ha megfogalmazódik benned, hogy fel akarsz hagyni az ivással. Bennem ez nem történt meg, csak meg akartam felelni a családomnak.

Egy fél év után mentem haza egy pénteki napon, hétfőn már megvettem az első üveg konyakot.

– Miért? – kérdezzük.

– Tele voltam problémával. Féltem az élettől. Szépen bevágtam a sarokba a hat hónapot, elő sem jött, amit elméletben megtanultam.

Zsuzsa ezek után egy éven át nem volt terápián, mint mondja, ez az év maga volt a pokol. Már az sem volt jó, ha iszik, az sem, ha nem. Aztán jöttek az újabb orvosok, majd az addiktológia, ahol dr. Szlivka Anna lett a kezelőorvosa.

– A doktornő, ha tehette, elbeszélgetett velem a viziten. Elmondtam, hogy én már mindent végigcsináltam, a Minnesotát is, hogy jártam az Anonim Alkoholisták gyűléseire, de az engem nem érintett meg. Kérdezgetett a programról, aztán egyszer kérdezte, nem beszélnék-e erről az osztályon tartott csoportterápián a többieknek is. Ez valamennyire visszaadta az önbizalmamat. A doktornő később lehetőséget adott, hogy kimenjek az AA-gyűlésre is. Remegve, de meg tudtam szólalni, elmondtam, hogy borzasztó félelmek gyötörnek. Féltem, mi lesz velem, ha vége a kezelésnek, és el kell hagynom a kórházat. Jó volt hallani, ők is ugyanezt érezték, volt, akinek évekig tartott.

Női csoport

Zsuzsa meséli, az AA-gyűlés után célokat tűzött ki maga elé, olyanokat, amik nem elérhetetlennek. De négy hónap után is remegett, tartott a jövőtől. Aztán a doktornő egy nap megkérdezte tőle, mi lenne, ha női csoportot tartana két hetente a betegeknek, elmondaná nekik, hogy hol tart, hogyan érzi magát. Megrettent, de aztán elvállalta.

– Úgy gondolom, az igazi józanság akkor jön el, ha változtatok az életemen. Most itt van, két és fél éve nem iszom, de a függő gondolkodásom sokszor még visszatér, van még mit dolgozni magamon. Ez nagyon mélyreható munka. Fókuszban van állandóan, hogy alkoholista vagyok, egy napra sem felejtem el. Itt tanultam meg, hogy csak egy napban gondolkozzam, ha a tegnap és a holnap súlyát a nyakamba venném, akkor összerogynék alatta. És meg kell tanulni, soha többé nem ihatok egy kortyot sem. Ez egy betegség, ami gyógyíthatatlan, de kezelhető, ha ezt a kisördögöt, ami itt, a vállamon ül, kordában tudom tartani. De azt is tudom, hogy azt a rabságot, tehetetlenséget, amit korábban átéltem, mégegyszer nem akarom.

Zsuzsa nem tudja, pontosan minek köszönheti a józanságát. Az említett AA-gyűlésnek? Annak, hogy unokája született? Vagy annak, hogy hatott rá az AA-sok lelkibéke-imája, és azt mondta, innentől kezdve nem én irányítok, legyen meg a te akaratod? Nem tudja megfogni a pillanatot. Csak azt, hogy utána szépen kivárta türelemmel, hogy történjen, aminek kell, és jöttek a pozitív dolgok. Apró dolgok, de erőt adtak.

Ma a kórházi osztályon dolgozik, mint felépülő segítő munkatárs.

– Nagyon hálás vagyok azért, hogy itt dolgozhatok, mert nagyon sokszor tükröt tartanak a betegek, visszajön, hogy hogyan működtem én, mint alkoholista. És tudok azonosulni velük. Tudok ref­lektálni a velük történtekre. Tanácsot nem adok, nem az a feladatom, hanem elmondom: én mit, hogyan tapasztaltam. Mert egyedül nem megy, kell a segítség.


[related-post post_id="4051629"]

[related-post post_id="4049964"]

[related-post post_id="4047324"]

[related-post post_id="4038505"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!