Életstílus

2009.01.10. 11:16

A szerelem vajon mi?

<p>A lángoló szerelem vajon igaz egymásra találás, vagy csak a hormonok játéka? Az idegrendszerrel foglalkozó kutatók szemével: nagyrészt múlandó őrület.</p>

A szerelem három különböző érzésből tevődik össze: része a nemi vágy, a lángoló, romantikus érzelmek és a szeretett személyhez való kiegyensúlyozott kötődés - állítja Dr. Helen Fischer, a Rutgers Egyetem antropológusa, aki több mint harminckét éve kutatja ezt a témát.
Az agyban három különböző idegi hálózat köthető ezekhez az érzésekhez, amelyek működésüktől függően a három érzelem bármilyen kombinációját képesek létrehozni. Beleszerethetünk valakibe, mielőtt lefeküdtünk volna vele, esetleg előbb csak erősen kötődünk valakihez, később pedig beleszeretünk, de az is lehet, hogy előbb létesítünk valakivel szexuális kapcsolatot, majd szerelmesek leszünk, végül pedig stabil kötődés alakul ki közöttünk.

Szexuális vonzalmat sokmindenki iránt érezhetünk, akik azonban romantikus érzelmeket táplálnak valaki iránt, azok figyelme általában egyetlen személyre szűkül le, és nemcsak hogy kívánják a másikat, de sokszor már-már megszállottan vágynak rá. Ha pedig mégsem sikerül meghódítaniuk szívük választottját, az érzés gyakran csak fokozódik: az agyban ilyenkor megnő a dopamin nevű idegi ingerület-átvivő anyag szintje, ami a jutalomérzet kialakításában játszik kulcsszerepet.
A romantikus szerelemFischer szerint erősebb, mint a szexuális vágy: a kutatónő úgy véli, hogy nem is annyira érzelemről van szó, hanem inkább késztetésről (a késztetés - angol szóval drive - a pszichológusok definíciója szerint a motivációink belső oka, ami független a rajtunk kívül történő eseményektől).

A harmadik idegi hálózat a kötődés, a nyugalom és a biztonság érzetének kialakításáért felelős. Ezek az érzések a vazopresszin és az oxitocin nevű hormonok termelődésével függnek össze: feltehetően ugyanez a két hormon váltja ki a békesség és az összetartozás érzését is, amelyet szeretkezés után éreznek a párok, de az oxitocin szintje annak hatására is megnő, ha kézefogva sétálunk párunkkal, vagy csak mélyen a szemébe nézünk.

A szerelem egészségesebbé tesz

szerelem jót tehet az egészségünknek: ha házasok vagyunk, vagy akár csak együtt élünk valakivel, hosszú távon kevésbé valószínű, hogy depressziósak leszünk, és nagyobb eséllyel élünk majd hosszabb ideig, mint azok, akik egyedül, társ nélkül élnek.
Ahhoz azonban, hogy a párkapcsolat egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai vaóban érvényesüljenek, arra is szükség van, hogy a számunkra legideálisabb partnerrel éljünk együtt - teszi hozzá Dr. Raj Persaud, aki nemrég a csábítás lélektani hátteréről jelentetett meg könyvet. A Texas Egyetem kutatói szerint ha boldogtalan a házasságunk, nagyjából 30%-kal nő az esélye, hogy súlyos depresszióba esünk, azok a nők pedig, akik elváltak, 60%-kal nagyobb valószínűséggel lesznek később szívbetegek, azokkal az asszonyokkal összehasonlítva, akik boldog házasságban élnek férjükkel.

A szerelem vak

A kutatók korábban felfedezték, hogy az agy egyes részei inkaktívvá válnak, ha igazán szerelmesek vagyunk: ez igaz például azokra az agyterületekre, amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban.
Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat, vagyis ez idő alatt hajlamosak vagyunk rosszul ítélkezni, és figyelmen kívül hagyni párunk hibáit. Ez egyfajta érzékcsalódás, amely azonban a fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír a kutatók szerint, ha ugyanis egyből észrevennénk partnerünk hibáit, kevésbé lennénk hajlamosak a hosszútávú kapcsolatok kialakítására, amelyből végül gyermekeink születnek.

"Nem véletlen, hogy a romantikus szerelem nem tarthat igazán sokáig, hiszen ez az anyagcsere szempontjából nagy megterhelést jelent a szervezet számára. Nem volna optimális, ha például húsz évet töltenénk el ebben az állapotban, hiszen előfordulhat, hogy érzelmeink intenzitása miatt egy darabig nem eszünk és nem is alszunk rendesen, nem tudunk megfelelően koncentrálni a teendőinkre, hangulatunk pedig szélsőségesen ingadozik" - mondja Fischer.
A problémák általában akkor kezdődnek, ha a "rózsaszín felhő" kezd szertefoszlani, és meglátjuk, milyen is a párunk valójában, akit addig szinte csak előnyös tulajdonságokkal ruháztunk fel. A kutatónő szerint emiatt tanácsos addig várni a házassággal, amíg agyunk "normális" működése helyreáll - így jóval megfontoltabb döntést hozhatunk, és mivel addigra már kialakul a stabil kötődés, képesek leszünk elfogadni párunk rossz tulajdonságait is.

Mi történik azokkal, akik végleg magukra maradnak? A Helsinki Egyetemen végzett nagyszabású vizsgálatsorozat eredményei szerint a férfiak halálozási rátái a nőkéhez képest csaknem háromszorosára nőnek a házastárs halála után. Mindkét nem esetében igaz viszont, hogy az elhalálozás esélye a társ elvesztését követő első héten a legmagasabb, a következő hat hónapban pedig lassan, de fokozatosan csökken.
A tanulmány szerint különösen azoknak a haláleseteknek a száma kiugróan magas, amikor valaki a szív körüli artériák elzáródása következtében veszti életét partnere halálát követően. "Úgy tűnik, hogy - a válással ellentétben - a házastárs elvesztése a férfiakat viseli meg jobban, és sokszor valóban megszakad a szívük.
Az egész életre szóló társ elvesztése akkora lelki terhet jelenthet, ami közvetlen hatást gyakorol a fizikai egészségre, különösen a keringési rendszerre. A nők túlélési stratégiái ebben az esetben jobbnak bizonyulhatnak a férfiakénál: mivel sokkal inkább hajlamosak rá, hogy másokkal is megosszák érzelmeiket, könnyebben megbírkóznak társuk halálával - a férfiak ezzel szemben gyakran magukban tartják érzelmeiket, és mások jelenlétében nem szívesen mutatják ki szorongásaikat" - mondja Persaud.

Ha a szerelem szó szerint fáj Helen Fischer és kollégái korábban tizenhét olyan jelentkezőt vizsgáltak mágneses rezonanciás agyi képalkotó eljárással (MRI), akik éppen boldognak és szerelmesnek érezték magukat, és tizenöt olyan személyt, akikkel szerelmük nemrég szakított, és a csoport átlagát véve 63 napja volt szerelmi bánatuk.
A kutatók a második csoport tagjainál fokozott aktivitást mértek az agy nucleus accumbens-nek nevezett területén, ahol nagyszámú dopaminreceptor található. "Ez alapján úgy tűnik, hogy ha elhagynak minket, akkor eleinte csak még jobban fellángolunk majd volt partnerünk iránt. A mérések kiértékelése után sokkal érthetőbbé vált a számomra, hogy mitől leszünk annyira letörtek, ha elhagynak bennünket akkor, amikor még szerelmesek vagyunk" - mondta a kutatónő.

Amíg a halál el nem választ

Végül néhány érdekesség, a közelmúlt szerelemmel kapcsolatos kutatási eredményeiből:
- a Journal of Sex Research c. folyóiratban megjelent tanulmány szerint a vonzó külsejű emberek sokkal hajlamosabbak a flörtökre, még akkor is, ha van partnerük
- a témában végzett felmérések eredményei szerint minden negyedik házasság csak azért nem bomlik fel, mert a partnerek nem találnak jobb alternatívát. A leggyakoribb indok: "Maradjunk együtt, a gyerekek miatt".
- a nők általában társadalmi rangjuk és intelligenciájuk alapján ítélik meg a férfiakat, míg a férfiak inkább a vonzó külsőt részesítik előnyben, ha partnert választanak.
- elősegítheti a tartós és sikeres párkapcsolat fenntartását, ha minden negatív állítás mellé, amellyel partnerünket illetjük, legalább öt pozitívumot is megfogalmazunk.
- amikor a kutatók 32 "őrülten" szerelmes ember agyát vizsgálták MRI-vel, azt találták, hogy ha a résztvevőknek a szerelmüket ábrázoló fotókat mutatnak, akkor ugyanaz az agyterület aktiválódik, ami a kokainmámor során is.
- a legyőzhetetlen akadályok segíthetnek fenntartani a lángolást: ha éppen a mellettünk lakóba szeretnénk bele - aki boldog házasságban él - akkor akár évtizedekig is szenvedhetünk emiatt.

- egy friss házaspár vitájának első három percéből már következtetni lehet rá, hogy elválnak-e hat éven belül. Akik a vitás helyzetekben gyakran használják "a te mindig..." és a "te soha..." kifejezéseket, nagyobb valószínűséggel válnak el később.
- egy harminchét középkorú férfit vizsgáló tanulmány szerint az alacsonyabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiak elégedettebbek voltak a házasságukkal, és kamaszkorú gyermekeikkel is jobb viszonyt tudtak fenntartani.

- annak ellenére, hogy a házasság az egyik leggyakoribb konfliktusforrás az életben, egyben a boldogság leggyakoribb forrása is: a kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a házas emberek általában sokkal boldogabb életet élnek, mint az egyedülállók.
Készült a The Independent cikke nyomán

Kapcsolódó cikkek:

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!