Lángol az Orion, mutatjuk a hihetetlen felvételeket

A „tűz" nem más, mint az Orion Láng-ködje, amelyet környezetével együtt a rádióhullámok tartományában mutatunk be. A borítóképre pillantva azonnal nyilvánvaló, mennyire helyénvaló az égi jelenség elnevezése. A képet az ESO által működtetett Atacama Pathfinder Experiment (APEX) nevű rádiótávcső rögzítette a chilei Atacama-sivatag hűvös Chajnantor-fennsíkjáról - írja az Origo.

Ez a Láng-ködöt ábrázoló kép az ESO korábbi csillagásza, Thomas Stanke és munkatársai néhány évvel korábban rögzített észleléseit feldolgozva a közelmúltban készült, és más kisebb ködök, köztük a Lófej-köd is megjelennek rajta. A kutatók az APEX-re akkor újonnan telepített SuperCam műszert lelkesen tesztelve irányították távcsövüket az Orion csillagkép irányába.

„A csillagászok közt az a mondás járja, hogy valahányszor egy új távcső vagy műszer kerül a kezeink közé, akkor észleljük vele az Oriont, mert egészen biztosan fel fogunk fedezni ott valami új és érdekes dolgot!” – oszt meg velünk egy szakmai titkot Stanke. Néhány évvel és számtalan észleléssel később Stanke és munkatársai most új cikket jelentetnek meg eredményeikről az Astronomy & Astrophysics folyóiratban.

Az égbolt egyik leghíresebb régiója, az Orion csillagkép ad otthont a Naphoz legközelebbi óriás molekulafelhőknek. Ezek a hatalmas kozmikus képződmények jórészt hidrogénből állnak, és bennük új csillagok és bolygórendszerek keletkeznek. Az Orion felhői tőlünk 1300–1600 fényév távolságra találhatóak, és ezek a szomszédságunk legaktívabb csillagkeletkezési régiói. Közéjük tartozik a felvételünkön látható Láng-köd is. Ennek az emissziós ködnek a közepe táján fiatal csillagok egy csoportja található, és ezek intenzív ragyogása készteti fénylésre a körülöttük levő gázt.

A csillagászok tudják, hogy egy ilyen izgalmas célpont sosem okoz csalódást. A Láng-ködön és környezetén túl Stanke és munkatársai sok egyéb látványos jelenséget is megcsodáltak a képeken. Ezek közé tartoznak a Messier 78 és NGC 2071 jelű reflexiós ködök, amelyek csillagközi gáz- és porfelhői a közeli csillagok fényét tükrözik vissza. A kutatók még egy újabb kicsiny ködöt is felfedeztek a térségben, amit majdnem szabályos kör alakja tesz különlegessé. Ez a képződmény felfedezőitől a Tehén-köd nevet kapta.

A megfigyeléseket az APEX Large CO Heterodyne Orion Legacy Survey (ALCOHOLS) nevű felmérési programjának keretében végezték. A program célja az Orion felhőiben található szén-monoxid-molekulák (CO) által rádiófrekvenciákon kibocsátott sugárzás regisztrálása. A SuperCam detektor legfontosabb feladata az égbolt nagy területeinek átvizsgálása CO-molekulák nyomai után kutatva, mert ez az anyag a csillagkeletkezési felhők pontos nyomjelzője. A köd a neve által sugalltakkal ellentétben társaival együtt valójában meglehetősen hideg, hőmérsékletük jellemzően mindössze néhány tíz Kelvinnel haladja meg az abszolút nulla fokot.

Az itt folyton feltáruló titkokra való tekintettel az égboltnak ezt a térségét számtalanszor alaposan átvizsgálták már a csillagászok különféle hullámhossztartományokban, hiszen az elektromágneses spektrum minden egyes tartománya új és új dolgokat árul el az Orion molekulafelhőiről. Egy másik példa erre az ESO Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy (VISTA) infravörös hullámhosszakra érzékeny távcsöve a chilei Paranal-hegyen, amelynek egy felvétele biztosít békésebb hátteret a Láng-ködöt és környezetét ábrázoló rikító fénykép számára. A látható fénytől eltérően az infravörös sugárzás könnyedén hatol át a csillagközi porfelhők sűrűjén, így a kutatók ebben a tartományban olyan csillagokat és egyéb égitesteket is megpillanthatnak, amiket másképp nem tudnának.

Borítóképünkön a Láng-köd a középső narancsszínű képződmény bal oldali összetevője. A kisebb jobb oldali alakzat az NGC 2023 katalógusjelű reflexiós köd. Az NGC 2023-tól jobbra felfelé találjuk a jellegzetes Lófej-ködöt, amint legyőzhetetlen bajnokként emelkedik ki a lángok tengeréből. Mindhárom képződmény a hatalmas, tőlünk 1300–1600 fényév távolságban húzódó Orion-felhőrendszer része