BOON - Sport - DVTK

2019.04.08. 07:36

DVTK vs. Haladás - Haladás hátra, már vonal alatti, kiesőjelölt a DVTK

Miskolc - Az utolsó helyezett szombathelyi gárda is megmutatta, hogy jobb csapat a Diósgyőrnél.

Miskolc - Az utolsó helyezett szombathelyi gárda is megmutatta, hogy jobb csapat a Diósgyőrnél.

A labdarúgó NB I. 27. fordulójában szombaton kora este Diósgyőri VTK–Szombathelyi Haladás mérkőzést rendeztek Diósgyőrben. A vendégegyüttes, az utolsó helyezett csapat, az elmúlt hetek viszonylag eredményes szereplése után tulajdonképpen ezen a mérkőzésen az utolsó szalmaszálba kapaszkodhatott, a bennmaradás tekintetében, és ehhez győzniük kellett. A hazai gárdának pedig azért lett volna nagy szüksége a három pontra, hogy megtarthassa a kieső helyen álló Kisvárdával szembeni távolságát.

Hiányzók

A vendégeknél a múlt héten játszott, a Puskás AFC csapatát Szombathelyen 3–0-ra legyőző együttes kezdő tizenegyéből csak egy labdarúgó maradt ki, a korábban Diósgyőrben is megfordult Daushvili sárga lapos eltiltása miatt nem lehetett még keretben sem. Helyette, védekező középpályásként Holdampf kapott bizalmat.

[poll id="1714"]

A DVTK-nál az egy héttel ezelőtti, MTK elleni idegenbeli bajnokin 2–1-es vereséget szenvedett kezdőből ketten ,,estek ki”, Márkvárt sárga lapos eltiltása miatt a kispadra sem kerülhetett, Mihajlovic viszont igen. Utóbbi helyett Bacsa készülődhetett a kezdő sípszóra, a másik új fiú pedig a védekező középpályás Ma­zalovic volt. Meglepetés jutott a kispadra bőven, például az, hogy Karan csak ide került, illetve az, hogy a három téli szerzeményből ketten is (Prosser és Ndzoumou) is itt hallhatták a kezdő sípszót (a harmadik idén érkezett fiú, Ousman sérülés miatt nem volt keretben), illetve hogy Orosz Donát személyében egy 16, Szűcs Kornél révén pedig egy 17 éves saját nevelésű játékos várt bevetésre.

Miután elkezdődött a ­meccs kiderült, hogy a Haladás 4–2–3–1-et játszik: a négy védő előtt két védekező középpályás, előttük három támadó középpályás kapott helyet, elől pedig egy ék. A DVTK felállását nehéz volt kivenni, egy jó ideig 5–4–1-nek tűnt, elsősorban azért, mert a hazai együttes folyamatos védekezésre volt kényszerítve. Aztán amikor az első félidőben nagy ritkán sikerült eljutniuk a támadóharmadba, az rajzolódott ki, hogy a 3 védő előtt középen Szabó B. és Mazalovic helyezkedik, melléjük zárt fel hátulról, a szélekről, Shestakov és Juhar. Előttük pedig háromszögalakban, a balon Tajti, jobbon Hasani, elől pedig Bacsa támadott volna. Ha nem olvassa jól a Diósgyőr játékát a Haladás, és ha lett volna a hazaiaknál, aki a hiányzó játékmestert, Márkvártot pótolandó megpróbálja támadásba dobni az előtte lévőket. Mazalovicnak ez nem a műfaja, de Szabó B. sem tart ott, hogy ezt a szerepet elvigye, Tajtit pedig ezen a napon a bal oldalra ,,találta ki” a csapat spanyol edzője.

Igazi csak egy

Ami pedig a meccset illeti: a játék lassú volt, ugyanakkor szikrázóan kemény, és úgy tűnt, hogy csak a vendégek számára fontos a 3 pont megszerzése. Ugyanis a DVTK halvány volt, és úgy játszottak, mintha nekik egy pont is elég lenne. A tök utolsó Haladás jobban futballozott, jobban kivehetőek voltak a csapatrészei, az, hogy kinek mi a fel­adata a pályán, és nem utolsósorban élesen látszott, hogy a támadószekcióban több a minőség náluk. Igaz, ziccerük csak egy volt, a DVTK-nak pedig egy kaput eltaláló lövése, amit a 44. percben sikerült összehozniuk, ezek mellett mindkét együttesnek volt egy-egy kaput elkerülő ígéretes próbálkozása, de a helyzetek tekintetében ennyivel volt ennyi az első játékrész, amelyben a játék nagy része a pálya középső harmadában és a hazai kapu előtt folyt.

Fordulás után

A térfélcserét követő percekben a DVTK jobban játszott, első félidei önmagához és a Haladáshoz képest is. Nagyobb volt az akarat, többször értek oda az ellenfél kapuja elé a piros-fehérek, és amikor védekező játékos, Mazalovic helyett Prosser személyében támadó felfogású érkezett, még veszélyesebb lett a Diósgyőr. Ám a becserélt labdarúgó nem tudott a kapuba találni, és mivel Juhar kétszer is gyatrán oldotta meg a nagy lehetőségét nem született hazai találat. A túloldalon viszont igen, pedig előzmény nemigen volt, ebben a játékrészben csak Ivanovnak volt egy kecsegtető szabadrúgása. A 77. percben egy szöglet után jutott előnyhöz a vendégegyüttes, és hiába küzdött a fél kudarcot jelentő egyenlítésért az eddigi fordulókban sokszor Fortunával is ,,szerződést kötött” DVTK, ezúttal nem tudott egyenlíteni, a kapufa a ,,Haladással volt”.

A meccs egészét tekintve a vendégegyüttes többet tett azért, hogy három ponttal távozzon, és ezzel a tabellán maga elé, a vonal alá húzta a DVTK-t. A kieső helyre csúszott piros-fehérek a zsinórban elszenvedett harmadik vereségükkel óriási hátrányba kerültek, még ha ez jelenleg a táblázaton nem is látszik, és ha egy hét múlva, a Kisvárda elleni idegenbeli meccsen nem tudnak nyerni, az NB II-be pottyanás egyik fő esélyesévé válnak.


Jegyzőkönyv

Diósgyőri VTK–Szombathelyi Haladás 0–1 (0–0)

Diósgyőr, 4117 néző (a rendező által közölt adat). V.: Farkas Á. (Ring, Buzás).

Diósgyőri VTK: Antal B. (5) – Polgár (5), Brkovic (6), Tamás M. (5) – Shestakov (5), Szabó B. (5), Mazalovic (5), Juhar (4) – Tajti (4), Hasani (5) – Bacsa (4). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Szombathelyi Haladás: Rózsa (6) – Habovda (5), Jagodics (5), Tamás L. (5), Németh Milán (5) – Golodiuk (5), Holdampf (5) – Ivanov (5), Rui Pedro (6), Ofosu (5) – Rabusic (5). Vezetőedző: Horváth Ferenc.

Csere: Mazalovic helyett Prosser (6) a 62., Rabusic helyett Priskin (-) a 68., Ofosu helyett Bamgboye (-) a 76., Tajti helyett Mihajlovic (-) a 85., Rui Pedro helyett Mohl (-) a 87. percben.

Sárga lap: Golodiuk a 20., Holdampf a 30., Rui Pedro a 35., Németh Milán az 55., Tajti a 68., Shestakov a 76., Priskin a 80., Bacsa a 81. percben.

Gólszerző: Rui Pedro (0–1) a 77. percben.


Fernando Miguel Fernández Escribano: – Nehéz napon vagyunk túl, nagy reményekkel mentünk bele ebbe a mérkőzésbe. Az első félidő színvonala nem volt megfelelő, egyik csapat sem játszott jól, lassú volt a mérkőzés, nagyok sok hibát vétett mind a két együttes, nagyon sok volt a pontatlanság. Úgy érzem, hogy a második félidő az más volt, akkor ott, annak az elején lett volna lehetőségünk akár a meccset is eldönteni, de sok volt a pontatlanság, és az utolsó döntések nem voltak olyanok, hogy gólt tudjunk szerezni. A játékosokra büszke vagyok, mindenki láthatta, hogy akarták a sikert, hogy rendben volt az akarat. Úgy érzem, hogy a nagy nyomás az önbizalomra hatással volt egy picit, hiszen sokszor rossz döntéseket hoztak a játékosok. De folytatni kell ugyanígy a munkát, a jövő héten egy sorsdöntő mérkőzés vár ránk a Kisvárda ellen. Hogy mi volt baj az első félidőben? A legnagyobb probléma az volt, nem találtuk a megfelelő területet, ahol létszámfölényt alakíthattunk volna ki. Keveset veszélyeztettünk, lassú volt a játékunk. A második félidő első 25 perce jobb volt, jöttek a beadások, de gól az nem. Ezzel a három ponttal a Haladás nagy ajándékot kapott, mert nem igazán jelentettek veszélyt a kapunkra a második félidőben, a végén mi lőttünk még egy kapufát is.


Horváth Ferenc: – Nehéz mérkőzés volt, nagyon nagy téttel, legalábbis annyiban, hogy a reményeink életben maradnak-e, vagy visszacsúszunk oda, ahonnan indultunk. Azt gondolom, hogy az első félidőben a letámadásunk tökéletesen működött. A Diósgyőr játékát megfojtottuk, nem tudták a rövid passzos focijukat játszani. Jó helyeken voltunk, voltak lehetőségeink is az első félidőben, és azt hiszem, hogy ha gólt rúgunk, akkor nem egy ilyen második félidő lett volna. A második játékrész elején a Diósgyőr egy kicsit szélesebbre húzta a játékát, emiatt nekünk egy picit többet kellett futni, és amíg ezt a játékosok le nem rendezték, valamelyest fölényben játszott a DVTK. Ez az első 15 perce volt a második félidőnek. Azt gondolom, hogy ezután kiegyenlített játék folyt. Biztos voltam abban, hogy egy gól eldöntheti ezt a meccset, nagyon örülök annak, hogy ezt az egy gólt mi szereztük. És nagyon örülök annak is, hogy a játékosok ilyen presszió alatt, hetek óta ilyen teljesítményt tudnak nyújtani. De ugye a mi szempontunkból ez semmit nem jelent, még mindig tök utolsók vagyunk. Ezek egyelőre csak szépségtapaszok, de ha mindig a következő meccsre készülünk, akkor egyszer csak kilyukadhatunk ott, hogy a vonalat alattunk húzzák meg. Ez a csoda kategóriájába tartozna, de rajta vagyunk az ügyön. Hogy mivel voltunk többek ellenfelünknél? Mentálisan erősebbnek éreztem a csapatot, főleg az első félidőben, és azzal voltunk többek, hogy mi rúgtuk a gólt. Jól működött az, hogy el tudtuk rontani a DVTK játékát, ami szép játék, és nehéz elrontani. Büszkeséggel tölt el, hogy sikerült.


Góltörténet

77. perc: Habovda baloldali szögleténél Tamás L. érkezett Antal B. elé a jobb kapufánál, de a labda továbbperdült Rui Pedro elé, aki 4 méterről a kapu bal oldalába lőtt, 0–1.



[related-post post_id="4196807"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!