2018.05.30. 10:24

DVTK: A négy leggyengébb keret között

Miskolc - A korábbi ügyvezető szerint a korábbi játékstílus nagyon illett volna a diósgyőri aranycsapatéhoz.

A DVTK NB I-es labdarúgócsapatánál kialakult helyzetről olyan sportembereket kérdeztünk, akik egykor dolgoztak a klubnál. Ugyanis arra voltunk kíváncsiak, hogy azok, akiknek van emocionális kötődésük, de tisztes, egyfajta objektív távolságra vannak Diósgyőrtől, hogyan látják a mostani szituációt.

Szegedről nézve

Dlusztus Imrét sokan, sokféleképpen ismerik. Van, aki újságíróként, költőként, íróként, borszakíróként, és van aki a DVTK labdarúgócsapatát működtető sportszervezet egykori vezetőjeként emlékszik rá. Utóbbi szerepvállalása 2007 őszén kezdődött, és közel két éven át tartott, 2009 nyarán ügyvezetőként köszönt el a klubtól.

– Azzal szeretném kezdeni, hogy a Diósgyőrben eltöltött időszak megmaradt bennem. Annak az intenzív közegnek, ami körülveszi ott a labdarúgást, még most is vannak nyomai nálam. Az autómban a mai napig van egy Diósgyőr sál, és manapság is egy Diósgyőr ülőpárnával megyek meccsekre, legyen az Vácott, Békéscsabán, Zalaegerszegen, vagy bárhol az országban. Azzal együtt, hogy szegediként elsősorban Szeged labdarúgásáért dolgozom. A DVTK-nál eltöltött két év óta viszont a mai napig figyelemmel kísérem a csapat eredményeit, meccseit, azt, hogy mi történik Diósgyőrben.

A kérdésre, hogy mi látszódik Szegedről, így nyilatkozott:

– Amikor mi távoztunk, és a miskolci önkormányzat átvette a klub irányítását, bekövetkezett a mélypont, éppen a centenárium évében kiesett a csapat. Ezután érkezett Leisztinger úr, aki olyan anyagi feltételeket biztosított, amivel a lehető legrövidebb időn belül a csapat visszatért az NB I-be. Mivel a tulajdonos fokozott figyelmet fordított a csapatra, egy felfelé ívelő szakasz következett, 2014-ben Liga-kupát nyert a DVTK, Magyar Kupa döntőt játszott, és a nemzetközi porondra is kijutott. A klub építeni kezdte saját infrastruktúráját, és széles, regionális alapokra helyezte utánpótlását. Amikor pedig már azt lehetett hinni, hogy minden a helyére került, azzal, hogy stadiont is kapott a diósgyőri labdarúgás, néhány hete valami megtört. Egy olyan helyzetben, amikor az infrastrukturális háttér, a pénz adott. Hogy mi lehet a baj? Szerintem ez, hogy nem figyeltek arra, hogy a keret eléggé meggyengült. Véleményem szerint a négy leggyengébb keret közé tartozik a DVTK-é, a Vasast, a Balmazújvárost és a Mezőkövesdet sorolom még ide, a többi csapatnak mind erősebb a játékosállománya.

Borzasztó volt látni

– Bódog Tamás érkezése után ez kevésbé látszott, hiszen a markáns edző egy viszonylagosan gyenge keretből is harcos, egységes, küzdős csapatot alakított ki, – folytatta Dlusztus Imre. – és egy ideig ez működött. Miután az edző távozott, megnéztem újra a Videoton elleni, felcsúti bajnokit, a 4–1-es vereséget, és ismét arra jutottam, hogy az ultra pressing nem működött. Borzasztó volt látni, hogy milyen sokszor lyukadt ki a védelem, mert hiába voltak 20-40 méteres sprintek, a támadók által indított védekezés, a játékosminőség nem garantálta, hogy hátul be tudnak zárni. Öngyilkos taktikának tűnt, egy ilyen minőségű csapat ellen ezt játszani, talán jobb lett volna, ha van egy erősebb és egy gyengébb csapat elleni taktika, vagy hazai és idegenbeli. Szerintem Bódog Tamás is levonja, levonta a tanulságokat, hiszen leköszönő nyilatkozatában elismerte, hogy ő is hibázott. Pedig az általa hozott szemlélet, mentalitás erénye lehetett volna a DVTK-nak. Számomra úgy tűnt, hogy szakmai igazgatóként az egész klubot át akarta alakítani, és egy olyan játékot szeretett volna megvalósítani, ami abszolút illik a diósgyőri aranycsapat stílusához. Mert, ha még nem is hívták pressingnek azt, amit Salamon Józsiék játszottak, de az ő idejükben is a tökéletes fizikumra épült a csapatjáték, a támadók is részt vettek a védekezésben, a 4–4–2-es felállásban Tatár, amolyan hátravont ék volt, vagyis akkoriban egy modern futballt játszó gárda volt a DVTK. Persze ennek a felépítése nem ment egyik napról a másikra, éveken át dolgozhatott ezen Szabó Géza edzőként. Ezt a lehetőséget nem

kapta meg Bódog Tamás. Aztán jött a spanyol szakvezető, aki lehet, hogy jó lenne, de ilyen

éles váltással a futballkultúrák stílusai között, tapasztalat nélkül, ilyen minőségű kerettel nem tud sikeres lenni.

- Berecz Csaba -

Labdarúgás: stadion, NB II

Dlusztus Imre azt is megemlítette, hogy amikor vezető volt, sokat jelentett a csapatnak, hogy hazai közönség előtt játszott, és ez nem adatott meg Bódog Tamásnak.

– Nem mellékes körülmény abban, ami a mostani helyzethez vezetett, hogy ebben az évadban szinte végig idegenben játszott a csapat – mondta a DVTK korábbi ügyvezetője. – Ha ezt a bajnokságot úgy játsszák, hogy végig Diósgyőrben vannak, 5-6 ponttal biztos több lenne, és mindenki nyugodtan nézhetné a tabellát. Ezzel szemben, szinte reménytelen a csapat helyzete, és ha az őszt a második vonalban kezdi a DVTK, márpedig erre van nagyobb esély, nem árt tudni, hogy nem egy szép, egyenes, sima út vezet vissza az első osztályba. A 20 csapatos mezőnyben ott lesz az NB I másik kiesője, és olyan kimondottan erős csapatok, mint a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Győr, vagy a Gyirmót, és pluszban még 1-2 meglepetésegyüttes. És ezek a csapatok mind az eddigi építkezésüket folytatják, ezzel szemben nem lehet tudni mi lesz a Diósgyőrrel, hogyan alakul át a keretük. Sajnos, az nagyon hiányzik a magyar labdarúgó kultúrából, hogy ne akarjanak azonnal mindenkit elhajtani, hogy az értékek megtartására törekedjenek minden körülmények között. Angliában, de más országokban is, a szurkolótábor adott, nem változik a létszámuk, a csapatmenedzser megmarad, mert tudják, a nulláról elindítani az építkezést sokkal időigényesebb, mint néhány elemet kicserélni. Sajnos, Magyarországon egy kiesés után eljön a világvége, a keret háromnegyedét elzavarják, az állomány a felkészülés utolsó napjára áll össze, emiatt a legtöbbször esélytelenné válik az azonnali visszajutás.