2017.03.13. 14:12

Videoton vs. DVTK - Az idei negyedik bajnokin is pont nélkül maradt a Diósgyőr

Felcsút, Miskolc - A kieső helyen tapadó DVTK, mint „rugófal”, fél órát bírt ki a listavezetővel szemben.

A labdarúgó NB I 23. fordulójában, szombaton délután Felcsúton Videoton FC – Diósgyőri VTK mérkőzést rendeztek. A vendégcsapat összeállítása szolgáltatott meglepetéseket. Az talán nem volt olyan nagy, hogy Karannal együtt három belső védő került a kezdő 11-be, ami előrevetítette, hogy az őszi, öt védős játékhoz tér vissza a csapat, és talán az sem volt annyira nagy durranás, hogy azok után, hogy az elmúlt hetekben két diósgyőri hálóőr, Antal B. és Rados is betlizett, a fiatal Bukrán személyében újonc került a DVTK kapujába. A 20 éves, élete első élvonalbeli meccsére készülő játékos beállítása mellett az órási meglepetést az szolgáltatta, hogy Szalóczy Dávid is kezdő lett. A saját nevelésű, 18 éves védekező középpályás a meccset megelőző napokban lett az első csapat keretének tagja, ezt megelőzően ő is az NB III-ban szereplő DVTK tartalékegyütteséhez tartozott, és Bukránnal, valamint az egy héttel ezelőtti, Debreceni VSC elleni bajnokin bemutatkozott Lőrinczcel együtt a harmadik vonalban játszva kezdték a tavaszt (két vereséggel, ami után egyet nyertek, egy hete, immár Lőrincz nélkül). Persze Szalóczy mély vízbe dobásának voltak előzményei, és bizonyos szempontból a kényszer szülte ezt a megoldást, hiszen a korábban tisztes mennyiségűnek tűnő védekező középpályás létszám leapadt, Elek külföldre szerződött, a március 1-jén, a Cegléd elleni kupameccs bemelegítésénél megsérült Busai nem jött rendbe, a hosszú kihagyás után, a Debrecen ellen csereként lehetőséget kapott Kitl pedig újra maródi lett. Emiatt Daushvili mellé, a védekező hadrendhez kellett találnia még egy védekező középpályást Vitelki Zoltán megbízott vezetőedzőnek, akinek ezzel a meccsel járt le a 2 meccses beugró szerepe.

A DVTK két újonccal, akiket akár éhes oroszlánoknak is nevezhetünk, és összességében hét védekező játékossal állt fel, ugyanis hamar kiderült a meccsen, hogy az öt védő mellett Szalóczynak és Daushvilinek is a Videoton játékának megakasztása a fő feladata. Ez egy ideig jól is működött, a meccs első félidejének az első fele lepergett úgy, hogy nem volt komoly sem helyzete, sem kaput eltaláló lövése a Videotonnak (és a DVTK-nak sem), mert a diósgyőri „rugófalról” folyamatosan kifelé jött a labda. Aztán bő húsz perc után a korábbiaknál nagyobb nyomást helyezett a Diósgyőrre a listavezető, átköltöztek a piros-fehérek térfelére. A 29. percben Nego révén már góllal kecsegtető lövésük is volt, majd a következő minutumban a vezetést is megszerezték. A DVTK ezúttal is – csakúgy, mint három hete Mezőkövesden – egy pontrúgás után került hátrányba. Ami után Novothnynak volt egy kapu fölé küldött fejese, de ezzel kapcsolatban nem nagyon volt idő elmélkedni arról, hogy mi lett volna, ha, mert jött a második fehérvári találat. Egy nem a kapu felé küldött labda „képében”, ami a menteni igyekvő Jagodinskis lábáról balszerencsésen vágódott Bukrán kapujába. Ekkor hátradőltek – vagy, ahogy a meccs után a Videoton szakvezetője fogalmazott: levették a gázpedálról a lábukat – a piros-kékek, és nem úgy tűnt, hogy erre a helyzetre lenne forgatókönyve a DVTK-nak. Mármint a kétgólos hátrányra, annak ellenére, hogy a félidő végéig Ugrainak volt egy kaput eltaláló lövése.

Fordulás után

A térfélcserét követően nem változtatott a csapatösszetételen, -hadrendjén Vitelki Zoltán. Vagyis maradt az öt védő, két védekező középpályás, és a támadások három emberre, Ugraira, Fülöpre és Novothnyra voltak „kitalálva”, mégis bátrabb lett a DVTK játéka. A szélekre lőtt hosszabb labdákkal akartak a kapu elé kerülni a vendégek, de ez nem sokszor jött össze, mert hiába volt a pálya középén játszó Dasuhvilinek sok labdaszerezése, nem volt játékmester, akinek tovább passzoljon, ő maga pedig nem tudott jól osztogatni. A kiegyenlítetté váló meccsen a hazai alvó oroszlánoknak csak egy komoly lehetőségük volt, egy szöglet után, amelynél Pátkai fejesénél Fülöp feje mentett. A túloldalon, a Diósgyőrnek sem volt sokkal több lehetősége, kevésbé veszélyes szituációkban Ugrainak és Velának akadt egy-egy lövése, és ez utóbbi után nem sokkal véget is ért a meccs. Az a bajnoki, amelyen a listavezető 10 perces nagy nyomása két gólt eredményezve eldöntötte a három bajnoki pont sorsát. A Diósgyőr a múlt hetihez képest sokkal motiváltabban, nagyobb tartással játszott, és ez volt az idei első olyan bajnokija a csapatnak, amelyen nem kapott három gólt, viszont a négy közül a harmadik olyan, amelyen nem talált a kapuba.

De a legfontosabb az, hogy továbbra sem szerzett pontot az idén a Diósgyőr, negyedik meccsüket is elvesztették. A DVTK történelmében ilyenre – hogy a csapat az év első négy bajnokiján kikapjon – legutóbb 2010 tavaszán volt példa, és a centenárium évében végül kiesett a csapat. A mostani évadból még 10 bajnoki van hátra, és nincs irigylésre méltó helyzetben a ma érkező új vezetőedző, Bódog Tamás. Ha ugyanis a következő, április 1-jei, Újpest FC elleni, mezőkövesdi mérkőzésen nem győz a piros-fehér együttes, olyan lejtőre kerülhet, aminek az NB II a vége.

ÉM–BCS

Jegyzőkönyv

Videoton FC – Diósgyőri VTK

2-0 (2-0)

Felcsút, 2455 néző. V.: Berke (Ring, Theodoros).

Videoton FC: Kovácsik (0) – Nego (6), Vinicius (6), Fiola (5), Dos Santos Stopira (5) – Hadzic (5), Szolnoki (5), Pátkai (5), Suljic (4) – Scepovic (4), Lazovic (4). Vezetőedző: Henning Berg.

Diósgyőri VTK: Bukrán (5) – Eperjesi (5), Karan (5), Lipták (5), Jagodinskis (5), Lőrincz (5) – Fülöp (5), Daushvili (5), Szalóczy (5), Ugrai (5) – Novothny (5). Megbízott vezetőedző: Vitelki Zoltán.

Csere: Fülöp helyett Vela (-) a 63., Novothny helyett Szarka (-) a 78., Suljic helyett Géresi (-) a 81. percben.

Sárga lap: Karan a 10., Novothny az 58., Nego a 74., Szalóczy a 76. percben.

Gólszerző: Vinicius (1-0) a 33., Jagodinskis, öngól (2-0) a 36. percben.

Henning Berg: – 2-0-ra nyertünk, ez jó, az eredménnyel elégedett vagyok. Az első félidőben jól is játszott a csapat, kontrollálni tudtuk a játékot, voltak jó támadásainak, szép gólt is szereztünk, és lehetett volna akár nagyobb különbség is a félidő végére. A második játékrészt is jól kezdtük, de aztán a gázpedálról levettük a lábunkat, nem volt ebben tudatosság, csak így történt. Ekkor kiegyenlített lett a mérkőzés, már nem voltunk olyan élesek, mint korábban, és bár ekkoriban is szerettünk volna gólt szerezni, de ez nem sikerült.

Vitelki Zoltán: – Vezetőedzőként jó volt azt látni, hogy sokat lépett a csapat előre a múlt hétvégéhez képest. Masszívabbak voltunk, a játékosok taktikailag is érettebben futballoztak. Tudtuk, hogy ez a meccs támadásban nem rólunk fog szólni, próbáltunk megszervezni a védekezésünket, ami az első gólig jól működött. Bár felkészültünk arra is, hogy gólt kaptunk, de gyorsan jött a következő, a balszerencsés találat. A mezőnyben többet birtokolta a labdát a Videoton, de kapura nem voltak olyan veszélyesek. Büszke vagyok a csapatra, remélem, hogy a válogatott meccse miatti szünet és az új edző érkezése el tudja indítani az együttest felfelé.

A gólok története

33. perc: Lazovic baloldali szögletét a rövid oldalra érkező Vinicius 3 méterről fejelte a kapu jobb felső sarkába, 1-0.

36. perc: Nego a jobb oldalon futott be a 16-oson belülre, és az alapvonaltól 5 méterre megpróbálta hátrafelé tenni a labdát, de a játékszer útjába belevetődő Jagodinskis térdéről a másik irányba pattant a labda, ami a kapu közepébe pattant, öngól, 2-0.