Átlagnál jobban

Sötét mementóként idézhetjük fel a P. Mobil zenekar egykori – az 1980-as évekből származó – Átlagember című slágerét, amely a statisztikai adatok sorolásával igyekezett korképet festeni. Ma már sok tekintetben máshol van az átlag, bár a színházba járás és szeszesital-fogyasztás körülbelül ugyanott tarthat szerény becslésem szerint. 

Most azonban sokkal vidámabb, egyben izgalmasabb az aktualitás: megtudni, hova emelkedtek/alakultak a ponthatárok, mire elég a szívós, olykor sziszifuszi munkával megszerzett pontmennyiség, megvalósulnak-e az álmok, vagy kényszerű pályamódosítással alakul az éretté vált fiatal sorsa. 

Nem mindegy, milyen startot vesznek, de azt is érdemes szem előtt tartani talán a sikertelenség túlértékelése helyett, hogy az élethosszig tartó tanulás szép eszméje mindenkit kárpótolhat, aki szomjazik a tudásra. Sokféle átlagon felüli képesség szükséges általában a felsőfokú oktatási intézmény sikeres elvégzéséhez, de – visszatérve a nótára – a „csak magyarul beszél, és sírva vigad” biztosan kevés lesz.