2022.05.27. 18:00
Visszhang
A költészet attól szép, hogy elementáris és különös erővel hat: a lelkünkre, a szívünkre, a gondolkodásunkra, a zsigereinkre, az egész testünkre, a viselkedésünkre. A versek olyanok, mint a festmények, rögzítenek egy pillanatot, egy érzést, egy állapotot, egy gondolatot, s úgy fogalmazzák meg ezeket, hogy közben megtisztítanak, megszépítenek, felemelnek, felráznak, reményt adnak és bátorítanak. Segítenek bennünket abban, hogy elmerülhessünk magunkban, hogy találkozhassunk igazi valónkkal, legbenső lényünk végtelenül színes és határtalan világával.
A versek rímekbe szedett történeteket mondanak el csodákról, másokról, letűnt korokról, gyönyörű tájakról, melyek évszázadok üzenetét hordozva adnak válaszokat a mindennapokra, az életre. Szabó Lőrinc szerint „a költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé. Igazi mivoltában senkitől sem lehet tehát idegen”. Olvassuk, mondjuk hát remekeit! Megéri.