A tabló titka

Valami miatt önkéntelenül is meg-megállok a középiskolák végzőseinek képeivel díszített kirakatok előtt, talán nosztalgiázásból, talán ismerősök után kutatva, magam sem tudom igazán, hogy miért, de izgalmas kalandokat rejt magában sztorikat, ismeretlen történeteket keresni az idegen arcok mögött, kitalálni, hogy ki miért került egymás mellé a képen, s hogy ki milyen viszonyban lehet egymással, és az elrendezésből, hogy mi az, amit talán a fényképész hatására alakítottak ki. Szeretem a beszédes tablókat. Azokat, amelyek többet üzennek, mint a csak egymás mellé helyezett portrék. Azokat, amelyek olyanok, mint egy elkapott csoportkép, amelyen láthatóak a nonverbális közlések, azokat, amelyek üzennek és mesélnek valamit a képen szereplők közötti kapcsolatokról, a korról, a pillanatról, az együtt töltött idők hangulatáról, arról, hogy milyenek is voltak ők valójában együtt és egymással. Szeretem, ha egy tabló olyan, amilyen a rajta lévők, amilyenek ők maguk.