Empátia

A reggeli búcsúzás része egy ölelés, puszi, meg utána még egy, meg még egy, amiért visszaszalad az ovis a hozzátartozója karjaiba. A helyzetet nehezíti, hogy mától védettségi igazolvány nélkül a szülők be sem mehetnek az intézménybe. A gyerekek gyorsan alkalmazkodnak. Pár nap, és megtanulják, hogy anya vagy apa csak az ajtóig jöhet. De mi a helyzet azzal az édesanyával, aki már előre stresszelte a gyerekét, és hangosan kiabált az óvodában, hogy ő ugyan nem enged, ha a gyerek sírni fog, inkább nem hozza, otthon marad vele.

Pedig az óvodapedagógus semmiről nem tehet, csak betartja a szabályokat. Hétfőn elkérték az óvodában a védettségi igazolványom számát, apáét, nagymamáét és nagyapáét is. Mindenkiét, aki hozza-viszi a kicsiket. Szó nélkül megadtam. Nem hangoskodtam, nem háborodtam föl, tudomásul vettem. Megoldottam egy problémát konfliktus nélkül. Ezt kellene mindenkinek tennie, és ha eddig nem ment túl jól, akkor gyakorolni az empátiát.