Venni, nem venni

Egyszerű várospolgári gondolkodással nehezen lehet megbarátkozni azzal, hogy az önkormányzat – nem túl rózsás anyagi helyzetében – megvásárol egy nem igazán tetszetős – bár az ominózus népviseleti gyűjtemény és egy kismesterségekkel kapcsolatos reménybeli kollekció valóban ott van –, nem kiállítások céljára alkotott épületet azzal, hogy abból egyfajta korszerű néprajzi bemutatóbázis legyen. Az érthető, hogy a vételi árnál magasabb forgalmi értékre taksált ingatlan ebből a szempontból jó befektetés, de azonnal azt is hozzá kell tenni, hogy a vételi ár sokszorosa lesz majd a felújítás költsége. Ha lesz rá pénz egyáltalán.

Miközben a belvárosban, történelmi környezetben van egy kiállítási épülete – a „Papszer” – a városnak. A bibi az, hogy az épület zárva van, mert életveszélyes, és fel kellene újítani. Ha már költésről van szó, arra igazán érdemes lenne bármennyi pénzt is költeni, hiszen újra méltó helye lehetne kiállításoknak.