Árkór

Szinte minden, amit a Glóbusz valamelyik eldugott szegletében előállítottak, gyártottak, termeltek, elérhetővé vált.

A fogyasztás eufóriájában sokáig nem akartuk meghallani azokat a szirénhangokat, amelyek a globalizációról nem mint a korlátlan szabadságról beszéltek, mindinkább csapdahelyzetről, ami helyi problémákat világméretűvé tud növelni. Mint egy pénzügyi válság Amerikában, egy járvány Kínában. Most éppen a világ gyatra repcetermése, ami soha nem tapasztalt árhullámokat okoz, Magyarországon is. Az árkór pedig végigterjed mindenhol, ahol csak felhasználják a repceolajat, az élelmiszertől a biodízelig. Amelyik országnak van pénze, az most repcét spájzol, akinek nincs, az kényszerűségből követi majd az aktuális világtrendet, és polgárai drágábban veszik majd a majonézt és az üzemanyagot.

Hogy kárhoztatni kellene-e azért a magyar gazdát, mert kínai piacra adja el jobb áron a terményét, aminek következtében növekednek majd a hazai árak, én nem tudom...