Az idő

Talán még sokan emlékszünk erre a dalra. És az egyszerű igazságra: az idő halad. Mindig. Soha nem áll meg, soha nem tér vissza. És egyszer mindenkié lejár. Amit hagyunk csak úgy elfolyni, azt nem kapjuk vissza. Ezért értékes. Nem vehetünk időt magunknak. Csak eladhatjuk az időnket annak, aki megfizeti. Felhasználhatjuk munkára, szabadidőre, a családunkra, arra, hogy alkossunk valamit, hogy szeressünk. Vagy haragra, de annak mi értelme? Elvesztegetett idő.

Március végén újra óraátállítás. Nyári időszámítás. Talán az utolsó tekergetés az órákon, mert az Európai Parlament döntött a megszűnéséről. Végre. Az országoknak idén el kell dönteniük, melyiket választják. Télit, nyárit? Aztán úgy marad. Egy ideig, mert ugye mifelénk semmi sem biztos vagy végleges. Csak a változás.

Most elvesztünk egy órát, de nyerünk több világosságot. Délután. Nem rossz alku, szeretem a hosszú, nyári délutánokat. Talán lesz mindenre és mindenkire, aki számít – ránk –, elég időnk. Talán nem csak úgy elfogy majd. Rajtunk múlik. Használjuk fel okosan!