Jó szó

A világjárvány ráirányította a figyelmet a kórházakban, de általában az egészségügyben dolgozók áldozatos munkájára. Egészségüggyel már mindenkinek volt dolga, és mindenkinek vannak jó és rossz tapasztalatai is, de azt valószínűleg senki nem vitatja, hogy a koronavírus támadásakor ott lenni a frontvonalban, hősies cselekedet.

„Békeidőben” is hősnek tartom az ápolókat. Segítenek az embereknek akkor, amikor azok a legrosszabb állapotban vannak, amikor a legalapvetőbb szükségleteiket is csak segítséggel tudják elvégezni, amikor meghatározott időközönként gyógyszerre, kezelésekre van szükségük, és persze lelki támaszra, mert anélkül a gyógyulás sem sikerülhet. Egy diáklány, aki ápoló lesz hamarosan, és épp a magyar ápolók napjával kapcsolatban beszélgettem vele, fogalmazott úgy, hogy sokszor egy-egy jó szó is sokat javíthat a betegek állapotán.

Nem lehet könnyű egy-egy fárasztó, hosszú műszak után kedvesen, bátorító szavakat mondani. Ők mégis megteszik.

(A borítóképen: Hegyi Erika)