2021.02.21. 17:35
Diákmeló
Jócskán változtak az idők, de a diákmunkával kapcsolatban maradandó élményt jelent számomra, hogy anno mintegy egy hónapig jártam őszibarackot szüretelni az arnóti téeszbe.
Ötórai kelés után indultam útnak Tihany kerékpárommal a célállomás felé. Pontosabban ez még csak a központot jelentette, ahonnan még 45 perces traktoros vontatón történő utazással jutottunk el a barackosba.
Gyermekeim „munkássztorijai” még változatosabbak, igazi horrortörténetek mellett számos hasznos tudást gyűjtöttek össze, de a legfontosabb, ami többet ér az ilyen-olyan, néha extrém keresetektől, a megismerkedés az oly sokat emlegetett „munka világával”, a monotónia tűrése, az alkalmazkodás, a tevékenység értelmének felismerése ma már nagyban befolyásolja munkájukat, életük e fontos részét.
Abban biztos vagyok, hogy például Marci fiam egykori olykor 12 órás műszakjai nélkül, amiket egy divatüzletben homorított – na jó, hardcore-zene hallgatással súlyosbítva – ma nem bírná a jelenlegi, az egyik top cégnél rájutó terhelést.
