Piros ötös

„Már nem sok van”, dalolta sokatmondóan, arra utalva, hogy lassan vége a tanévnek, vége az otthon tanulásnak. A legnagyobb gyerek egyedül is elboldogul a digitális feladatok világában, néha azért nógatni kell egy kicsit, a középsőbe egy csepp szorgalom se szorult, a legkisebb pedig nem tudja használni a régi és csigalassúságú, otthoni számítógépet. Legalábbis házi feladat megoldására nem. Az édesanya otthon dolgozott, közben igyekezett kézben tartani gyermekei digitális tanrendbe átcsúszott problémahalmazát. Hogy végül milyen jegyeket szereztek a gyermekek, azt nem árulta el.

Senkinek sem hiányzott a járvány, de valamire azért jó volt. A kényszer szülte helyzetben az oktatás minden szereplője hirtelen rengeteget tanult a digitális eszközök használatáról, a KRÉTA-ról, a közösségi oldalakon létrehozható csoportokról, az elkészült feladatok és videók feltöltéséről. De legtöbbet arról, hogy mennyire tud hiányozni a megszokott közösség, a tanító néni, a tanár bácsi és az elismerő mosollyal bejegyzett piros ötös.

Hegyi Erika

Kapcsolódó cikk:

Online félév, valódi jegyekkel