A legjobb pattogtató

Drága nénikémnek gyakran ég a gyomra. Nincs az a patika­szer, ami meggyógyítaná. Csak a pattogatott kukoricára esküszik. A meleg, aranysárga szélű, pettyesre égett, nagy fehér szemeket kedveli. Szántó István írása.

Ez az egyetlen csemege, amelyről nekem kell gondoskodnom. Miskolcon sokáig csak a Béke mozi előtt pattogtatnak. A délutáni vetítés előtt fél órával már sorban állok. A mozival szemben lakó öregúr akkurátusan kitolja a sütőjét. Begyújt, teli tüdőből fújja, éleszti a parazsat télen-nyáron. Azután felrakja a rostot, hogy kukoricával telepergesse. Két forintért két tasakkal veszek. Egy az enyém, amit rögtön le is tesztelek.

Hiába, a nénikém fanyalog, szerinte ez a popcorn meg sem közelíti a Kasza Jánosét."

A hetvenes évek derekára új forrásra lelek. Kasza János nyugalmazott rendőr felhagy a zöldségkereskedéssel. Ám a piactól nem tud elszakadni. Önállósítja magát a családtól. Profilt vált. Elege van az örökös éjszakázásból, belefárad az árubeszerzésbe. Csináltat magának egy szuper, két­rekeszes sütőt tartalék rostokkal. Ő lesz a Búza tér egyetlen popcornosa. Télidőben, a fagyos reggeleken, amikor a rum és a kevert is kevés, nála melegednek a kereskedők. Hamar rájön, bővíteni kell a választékot. Magokat is árul, vásárlás nélkül nehéz elmenni mellette. A környék legjobb pirított makukáját kínálja. Saját receptje van a kukoricára és a napraforgóra. Kevesen tudják, hogy végül bárhol is veszed, a város minden stadionjában az ő szotyoláját mérik.

A pattogatott kukoricát fehér zacskóba porciózza, a makukához viszont a remittendából vásárolt, hajtogatott újságpapír is megteszi. Húsz lapért már barterezhetek is. Két csomag pattogatott kukorica és ugyanennyi szotyola jár érte. Bónuszként tökmagot is kaphatok. A jobbikból, mint régi szomszédnak. Nénikémet elkápráztatja a minőségi változás. És a hosszított nyitva tartás, meg a kora délelőtti szállítmányom. Végül is rájövünk, hogy gyomorégés nélkül is finom ez a csemege.

Az öreg Kasza a gombások és a cukorkás nénik gyűrűjében csuda jól érzi magát. Reggelenként csak akkor farol be puccos Zaporozsecével, amikor a többiek már visszaértek a pesti Bosnyák piacról. Nem sietős a dolga, tulajdonképpen konkurenciája sincsen.

A standjával szemközti placcon a fia árul. Az unokatestvérével. Mellettük Erdélyiék, Peszmajerék és Zilahiék bérlik a lemezbódét. Valamennyi közül Magyar Gyula a leginkább menő. Született kereskedő. Ő az, aki nyáron hatszor fordul a görögdinnyéért. Az ezerötös piros Ladájával a ráfon húzza az utánfutót. Még szabad a lékelés, a kóstolás. Ám amikor meglátom a kardnyi kést a kezében, még a tököt is édesnek mondom. Fizetek, és viszem a sarokig. Gyula karácsonyfában is a legjobb. A fél piac az ő tűlevelűseit árulja. Elsőként találja fel, hogy miként lehet soványra csomagolni a terebélyes fákat. Még mozgásban az üzlet. Zárva vannak a határok, kinek jutna eszébe paprikát-paradicsomot behozni. Számunkra a déli gyümölcs, a narancs, a banán az igazi téli csemege.

Mégis mindenki Jánost, a volt zsarut irigyli. Aki hamar kétkezes lesz. Úgy kiizmosodik, hogy jobbal-ballal is képes a rostot rázni.

Nénikém kilencvenvalahány esztendősen megkapja a saját elektromos kukoricapattogtatóját. Ehhez egy hónapra való muníciót viszek neki. Megmutatom, hogyan kell használni. Később már tasakosat is kap. Sósat is, vajasat is, amit a mikróban kell kigömbölyíteni. Hangos pattogással egyszerre egy tálra valót pergetek ki. Hiába, a nénikém fanyalog, szerinte ez a popcorn meg sem közelíti a Kasza Jánosét. Vagy már a gyomra sem úgy ég, mint hajdanán…

- Szántó István -