Vártam

Bevallom férfiasan, ez a hét már nagyon hosszúnak tűnt. A hétfő az amúgy is hétfő, álmos kezdés után azért nem következett erős visszaesés, mert nem volt rá időm. Ha nem én, a munka beosztja. Pásztor Attila írása.

A kedd az csak egy nappal van a hétfő után, nem is nagyon emlékszem már rá, de biztosan valami Seagal-filmet néztem félig este, mert közben tuti elaludtam valamelyik csodamasina vagy kence reklámja alatt. Szerda az kukanap, ha nem tudnám – sokszor van ez így –, akkor a kapu előtt kirakott masszív szemetesekből betájolom, hogy hol tartunk a héten. Most a csütörtöknek sem tudtam felhőtlenül örülni, pedig szoktam amúgy, ha másért nem, mert már közel van a hétvégéhez és nekem a legszebb nevű nap. Épp pénteken ütöm a klaviatúrát, kint zápor, van még mit csinálnom, hát így sem felhőtlen a mosolyom. De aztán a naptárra nézek és azért átlendülök a holtponton. Lesz egy kis aktív pihi, vártam már. Nem mintha bajom lenne a munkával, aki ismer, az tudja, de egy picit megpihenni, mást csinálni jó lesz. Bár tudom, hogy azok a napok meg rövidek lesznek, mintha valaki csalna velük. De hát ez működik, amióta az eszem tudom, és azt tudom, hogy vártam már sok mindenre, néha hiába.

- Pásztor Attila -