Az elfeledett kút

Veterán benzinpusztító családból származom. Édesapám Pobjedávájával Tátra plánjával, Moszkvicsával vagy Warsavájával, mikor milyen járgánya van, a miskolci Búza téri kúthoz járunk tankolni. Messze környéken nincs is más töltőállomás. Szántó István írása.

Mint mindenütt, öt- vagy tízliteres bélyegekre adják a naftát. Az üzemanyagjegyeket a rendőr-főkapitányságon kell igényelni. Babácsi János százados az illetékes, a bélyegek kiadásakor a menetleveleket is megnézhetné, de ritkán fárasztja magát ezzel.

Feltolulnak az emlékek, amikor Abaújszántó szívében megtalálom a hajdanvolt miskolci töltőállomás hasonmását."

A két nagy kútoszlop körül vastagon áll a beszáradt, kormos, néhol még csúszós olaj. A félkarú kútnál nehéz a porciózás. A jegyes rendszerrel valaki mindig jól jár. Hol a vásárló, hol a kutas. A csupa üveg kalitkában elveszik a bélyegeket, stemplizik és még a vevő nevét is felírják. A korabeli shop választéka szegényes, néhány ékszíj, égő és apró porcelánbiztosíték. Míg az alapos adminisztráció tart, apám sokadszorra mondja el, hogy ez a kút a negyvenes évek végéig a Rudas László utcai villában lakó Reinitzéké. Az államosításkor egy kis repülővel disszidálnak Hollandiába. Talán a város felett szállva látják is, a benzinkútjukon már ott virít az ásványolajforgalmi vállalat táblája. Miközben a cselédjük se sejti, hogy a házukat még idejében eladták Ebergényi professzornak.

Feltolulnak az emlékek, amikor Abaújszántó szívében, az egészségházzal szembe megtalálom a hajdanvolt miskolci töltőállomás hasonmását. Drozsnyik Lajosné, Csáki Franciska máig élő egyszemélyes birodalma az ország leghitelesebb retro benzinkútja. Néhány szabálytalanul elszórt tűzpiros fémszekrény mellett egy adagoló és egy egyszemélyes kutrica áll. Itt csak 95 oktános benzint mér. Franciska Riczu Zoltánnétól örökli meg az Áfor telepét pontosan 1969. május 21-én. Ha jól olvasom, ez a töltőtelep a háború előtt a Blau családé volt. Nem élték túl a világégést, a művük viszont máig fennmaradt. Ott, a település centrumában, ahová hajdanán megálmodták.

A kút sokáig kézi hajtányos, úgy kell pumpálni, mint a tűzoltó fecskendőket. Minden tankolás igazi férfimunka, Franciska hat év alatt egy kicsit féloldalasan, vállasra izmosodik. Majd 1975 nyarán – éppen az első gyermeke születésekor – meglepik egy robbanásbiztos elektromos szivattyúval. Itt aztán ismét megáll az idő. Gáz- vagy fűtőolajkutat sose kap. Pontosabban a paraffinnal színezett kályhaolajat is csak marmonkannákban árulja. Mivel közel van a szovjet hadsereg üzemanyagbázisa, aki teheti, a Mádon állomásozó katonáktól spájzol. Manapság már csak az ukrán határon túlról csempészett naftával kell versenyeznie.

Közben az Áfor nevet vált, Mol lesz belőle. A környéken egyre-másra épülnek a csilivili benzinkutak, shoppal, mosdóval és kocsimosóval. Miközben Franciska boltja semmit se változik. Szerintem a központban, a magasságos fővárosban már elfeledkeztek róla. Ehhez hasonlót utoljára a hetvenes években láttam, Mezőcsáton, az ottani Lapos étterem előtt. Bár az korszerűbb volt. A két kútfejből egy már ott is elektromosan működött.

Franciska vevőköre stabil. Mindenkit személyesen ismer. Tudja ki az, aki még elsőre Panni robogóval vagy kis dongóval járt hozzá. Pertuban van az öreg Skodás, Ladás, Zastavás helybéliekkel, a visszatérő veterán autósokkal. Ők azok, akik duplán tankolnak. Kannástól is viszik a benzint. Hogy beosszák, mint régen is tették. Hogy a garázsba is jusson egy kis tartalék, mert sose lehet tudni. No, meg az oda-vissza úttal is lehet spórolni. Borravaló már régen nincs. Csak egy őszinte viszontlátás, meg egy hálás puszi Franciskának, aki a környék legjobb benzinjét méri.

- Szántó István -