Offshore lovagiasan

Nagy nap lenne számomra, ha lovaggá ütnének. Pontosabban, offshore lovaggá. Mit nem adnék, ha rajta lehetnék azon a bizonyos panamai ügyvédi irodából kiszivárogtatott listán. Megnyugvással töltene el, ha kiderülne, mint az angol miniszterelnök esetében, hogy néhai édesapám néhány millió fontot az óceánon túl spájzolt. Nem örülnék a nyilvánosságnak, de lovagiasan viselném az ezzel együtt járó megbélyegzést, irigységet és a röstellni valót. Szántó István jegyzete.

Lázár János miniszter a legutóbbi kormányinfón kimondta – az offshore cég alapítása, tulajdonlása nem büntetendő. Etikailag viszont mélységesen elítélendő. S amit nem tiltanak, azt szabad. Nem is értem, miért nem jutott eszembe, hogy a jövedelmem egy részét adómentesen a Kajmán-szigeteken fialtassam. Majd felhomályosítottak, hogy az ilyen manőverekhez mesés összegek kellenek, amelyet egyenes úton nem egyszerű harácsolni.

A csillagok állása szerint már aligha leszek az offshore lovagrend tagja. Pedig esküszöm, ha beválasztanának, hazarendelném az összes pénzt. S élnék az amnesztia lehetőségével. S mint egy igazi gáláns lovag, be is fizetném azt, ami a kincstárnak dukál.

- Szántó István -