Az utolsókat zakatolják

A magyar államvasutak mint az

ország egyik legnagyobb

munkáltatója képtelen a

megújulásra. Ellenáll a

karcsúsító

fogyókúráknak. A

vasutasok megélhetésüket

féltik az ágazatra váró

ésszerű

átalakításoktól.

A kisállomások

utazóközönsége pedig úgy

érzi, kizárják őket a

világból. S mindannyian hagyják,

hagyjuk, hogy a szigorú gazdasági

kérdésekben a szívteli

érzelmek döntsenek.

Dacosan ellenzik a csak ráfizetéses

vidéki szárnyvonalak

felszámolását. Mit sem

tőrödnek azzal, hogy milliárdokba

kerülnek az alig tucatnyi emberrel

döcögő vicinálisok.

A nagypolitika ebből sem akar kimaradni. A bal-

és jobboldali polgármesterek

egyformán tiltakoznak a

kisállomások elkerülhetetlen

bezárása ellen. Csak azért is,

mert a közelgő választáskor ezt

aligha írják a javukra. Mellettük

szól a nép hangja, hiszen ha a

fővárosiak négyes metrója

elnyelheti a nemzeti jövedelem

egynegyedét, a vidékieket is megilleti a

buszoknál kényelmesebb,

biztonságosabb helyközi kisvasút.

A vonalkarcsúsítás,

gazdaságosabb működtetés

mellett szavazók érveit alaposan

gyengítik az

államvasutaknál feltárt

kétes üzleti kapcsolatok és

szupermega prémiumbotrányok.

Ám a költségvetés

sarokszámai betonszilárdnak tűnnek,

a negyven milliárdos állami

elvonás megpecsételheti a deficites,

utashiányos vonalakat. Az egyre

erőtlenebb sztrájkok

bumerángként hatnak.

A vonatpotló volánbuszok sikeres

beugrásai sorra

bízonyítják, hiába kavarog

a mozdony füstje. Ha nem is holnap, de a

vicinálisok az utolsókat

zakatolják.