Zsűritag az idei filmfesztiválon – Interjú Christina Fonnal

Akt.:
Christina Fon
Christina Fon
Miskolc – Kanadai producer is zsűrizik Miskolcon a Cinefest filmfesztiválon. Indián zenéről szóló filmjét is láthatjuk.

Magyar, sőt, miskolci gyökerekkel rendelkezik Christina Fon, aki a zsűri egyik tagja a tegnap elkezdődött Jameson Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon. A kanadai producerrel tegnap beszélgettünk, akinek filmjét is láthatják a nézők a fesztivál idején. Moraj: Az indiánok, akik megrengették a rock világát című alkotása elnyerte tavaly az amerikai Sundance filmfesztivál fődíját, és a Music Docs szekcióban vetítik szeptember 20-án és 22-én.

Szeretek filmeket nézni, a fesztivál érdekesnek ígérkezik.” – Christina Fon

Úgy tudjuk, a nagypapája élt egy ideig Miskolcon.

Igen, az anyai nagyapám, őt Láncz Lászlónak hívták. Nagyon korán meghalt az édesanyja, így a két öccsével itt élt egy darabig a nagynéninél. Hogy pontosan hol, nem tudom, holnap érkeznek a szüleim, talán még az utcát is meg tudjuk keresni. A szüleim egyébként Budapesten nőttek fel, papám Pesten, a mamám Budán, de soha nem találkoztak csak kinn, Kanadában, ahová 1956-ban mentek ki.

Jól beszél magyarul…

Ötéves koromig csak magyarul beszéltünk otthon. Aztán angol, majd francia iskolába jártam Québecben, így többet használtam más nyelveket. Ma is megértek majdnem mindent magyarul, de nem beszélek olyan jól. Később a nagyszüleim is kijöttek Kanadába, és nagyon közel éltünk egymáshoz. Sajnos már nem élnek. Sokat meséltek Magyarországról, nehéz életük volt. Zsidó családról van szó, a háború idejéről már apámnak is vannak emlékei, hiszen 10 éves volt akkor. Az ő édesapja ügyvéd volt, a kapcsolatai révén sikerült megúszni családjuknak a deportálást. Többször jártunk Magyarországon egyébként – Miskolcon még soha –, mutatták a szüleim, hogy melyikük hol lakott, és hol volt a Láncz nagyszüleim boltja. Nagy hatással volt rám. Kanadában már jól élt a család. Magyarosan főztek, és ha vendégek jöttek, előkerült a herendi porcelán.

Milyen magyar ételeket szeret?

Gulyáslevest, paprikás csirkét nokedlival, apukám kedvence pedig a halászlé. A gyerekeim – 18 és 20 évesek – nem beszélik a magyar nyelvet, de a magyar ételek neveit ismerik, hiszen imádják mindet.

Mondja, ez az első alkalom, hogy Miskolcon jár. Hogyan lett a filmfesztivál zsűrijének a tagja?

Tavaly a Moraj: Az indiánok, akik megrengették a rock világát című filmünk nagy siker volt, több díjat nyertünk vele, sokfelé meghívták, jártunk vele egy budapesti fesztiválon is. Ott keresett meg Bíró Tibor, a miskolci filmfesztivál igazgatója, és mondta, szeretné, ha a filmet a miskolciak is láthatnák. Amikor beszélgettünk, szóba került nagyapám miskolci kötődése is, és akkor azt mondta, szívesen látna producer kollégámmal együtt a zsűriben. Azonnal igent mondtam. A kollégám, Stevie Salas – ő egyébként indián zenész – holnap érkezik. Nagyon kíváncsi vagyok a feladatra, még soha nem zsűriztem.

Hogyan tervezi a munkát?

Nagyon szeretek filmeket nézni, igaz olyan még nem volt, hogy négyet is megnézzek egy nap, egymás után. Tegnap beszélgettünk Bíró Tiborral arról is, hogy milyen filmek lesznek a fesztiválon, nagyon érdekesnek ígérkezik.

Van film, ami különösen felkeltette az érdeklődését?

Igen, az Oscar-díjas Nemes Jeles László új filmje. Sajnos, nem láttam az első alkotását, mert nagyon elfoglalt vagyok, a produceri munka és a gyerekek teljes embert kívánnak, nincs idő filmet nézni, Észak-Amerikában egyébként is ritkán járnak az emberek moziba. Ezért is nagyon örülök, hogy végre kikapcsolhatom a telefont, és belefeledkezhetek a filmekbe, és visszamehetek például olyan időkbe, ahol nem voltam. (Nemes Jeles László új filmje, a Napszállta a II. világháború előtt játszódik, szombaton láthatja a közönség a fesztiválon. A vetítések után az alkotóval is találkozhatnak az érdeklődők – a szerk.)

Említette a filmjüket, amelyet producerként jegyez, és amely nagyon sok díjat kapott. Sejtették, hogy ekkora sikere lesz?

Nem. Nagyon nehéz dokumentumfilm, nem is tudtuk pontosan, hogy hogyan fog összeállni. Híres zenészek szerepelnek benne, akiknek a többségével nehéz volt időpontot egyeztetni, így öt éven át készült. A film az amerikai rockzene indián gyökereit mutatja be, az emberek nem tudják, hogy milyen sok indián zenész volt hatással világhírű művészekre. Az alapgondolat az volt, hogy ezt nem elég elmondani, merthogy senki nem hiszi el, ám ha például Martin Scorsese mondja, akkor már felfigyelnek rá. Ezért próbáltuk megtalálni a legismertebb művészeket, akik közül sokan elvállalták, és beszélnek erről a hatásról. Szerencsére az emberek imádják a filmet. A Sundance fesztivált megnyertük, és több más díjat is kaptunk, utána sokfelé jártunk vele, voltunk Ausztráliában, Sidneyben, majd többek között London, Párizs, Németország következett. Most lesz januárban a film premierje az amerikai tévében.

Mohawk girls néven fut egy tévéfilm-sorozata, amely szintén az indiánokról szól. Érdekli
a népcsoport élete?

Igen. A Rezolution Pictures International nevű cégben indián az egyik kollégám, ő győzött meg. Amerikában nagyon sok indián él, de sokan nem ismerik a kultúrájukat, a legtöbben annyit hisznek róluk, hogy tollas fejdíszt hordanak a fejükön, és beszélnek az állatokhoz, persze ez nem így van. A sorozat négy indián lány életéről szól, keresik a szerelmet, dolgoznak, valójában egy vígjátékról van szó. Öt évadot forgattunk le, most fejeztük be az utolsót. Ausztráliában vetítik, úgy tudom, Európába nem jutott el. A sorozatot egyébként négyszer is jelölték a televíziós díjra, a Canadian Screen Awardra.

Olvasom, hogy videojátékokat is gyárt, nem csodálom, hogy elfoglalt. Hogyan jut ennyi mindenre ideje?

A videojátékokat gyártó cég, a Minority Media az én tulajdonom, szerencsére nagyon jól megy. Igen, nagyon elfoglalt vagyok, ezért is örülök, hogy most itt lehetek, és annak is, hogy együtt lehetek majd a szüleimmel. Örülök, hogy megmutathatom nekik, mire jutottam, hogy szerencsére büszkék lehetnek a lányukra és az orvos testvéremre is. Hogy nem volt hiába nekivágniuk a nagy útnak. Tudom, nehéz volt elhagyni az országukat, de azért tették, hogy jobb életet tudjanak nekünk teremteni, örülök, hogy bizonyíthattam nekik.

A Facebook-oldalán látom, ­nagyon büszke Láncz nagy­apjára, azt írja, mindig, még most, halála után is inspirálja.

Imádtam. Karakteres, de nagyon kedves, jószívű ember volt, sokat vigyázott ránk, mert a szüleim sokáig dolgoztak. A nagymamám is közel állt hozzám, úgy hívtam, hogy Irén. Azt mondják, kicsit olyan vagyok, mint ő volt, erős és jószívű. Sokat gondolok arra, hogy milyen lenne nekem is elmenni az országból és kicsi gyerekekkel újrakezdeni egy olyan helyen, ahol nem beszélem a nyelvet. Amikor erre gondolok, mindig meghatódom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen jó családom van. Nagyapám és két öccse egyébként művészemberek voltak, nagyapám műkedvelő módon festett, öccse, Pali jó nevű szobrász volt Montreálban, másik öccsével együtt Hungarian Art Studió néven volt közös üzletük, ahol képkereteket árultak.

Elmeséli, min dolgozik most?

Több fontos tévésorozatot készítünk elő, és van egy újabb, indiánokról szóló dokumentumfilm is, amin dolgozunk, Red fever a címe. Kanadának volt egy sötét korszaka – a 60-as évekről van szó – amikor az indián családoktól elvették a gyerekeiket. Egy olyan család sorsát követi a sorozat, amelyben négy gyerek volt. Felnőttek, és próbálják megtalálni a családjukat. Kérdezte, miért érdekelnek annyira az indiánok. Tudja, magyar zsidó családban élek, így sok párhuzamot látok az ők és a mi éltünkben. Velük is sok olyan rettenetes dolog történt, mint ami a mi történelmünkben a holokauszt volt.

Hajdu Mariann


A Moraj: Az indiánok, akik megrengették a rock világát című film az amerikai zenetörténet egyik hiányzó fejezetét „írja meg”: az indián hatásét. Olyan zenészlegendák felvonultatásával, mint Charley Patton, Mildred Bailey, Link Wray, Jimi Hendrix, Jesse Ed Davis, Buffy Sainte-Marie, Robbie Robertson, Randy Castillo, és a Taboo a Moraj megmutatja, hogyan változtatták meg ezek az úttörő amerikai indián zenészek örökre az életünk ritmusát.