Zoli tengerszintre érkezett

Azt gondolhatnánk a Föld két pólusát, és három nyolcezer méternél magasabb csúcsot meghódító Ács Zoltánnak a tengerszint lehet szokatlan.

Érzéseiről szülővárosában tett legutóbbi látogatása alkalmából beszélt.

Nemrég még a föld túloldalán jártam, és persze sokan megkérdik milyen egy újabb csúcs meghódítása, én azt szoktam mondani, nem kell a legekre törekedni, nem az a cél. Egy újabb csúcs mindig ugyanazt az élményt, a kihívást jelenti, de lehetőségből mindig jön újabb, a biztonság fontosabb lehet.

Az expedíciós és az alpesi hegymászás jelentősen különbözik egymástól. Amíg egy alpesi mászás rövid előkészítéssel, és rövid csúcshódítással jár, az expedíciós mászás jelentős logisztikai előkészítést igényel, és kemény erőfeszítést igénylő kitartást. Nem ugyanaz a felkészülés sem. Olyan fizikai alapokat kell szerezni, hogy legyen kellő erőtartalék. Sokat kerékpározom, úszom.

Ezt itt nehéz elképzelni, de például 8000 méter felett olyan kevés az oxigén, hogy tartósabb jelenlét esetén maradandó agykárosodáshoz vezethet. Tengerszinten, amikor fázik az ember, mozogni kezd, ettől felmelegszik, mindez ott fönn csak annyi meleget termel, hogy attól még a láb és a kéz ujjai lefagyhatnak.

Persze nem csak a csúcsokat látja az ember, hanem más kultúrával ismerkedik, akár olyan módon is, hogy a társai nem mindig magyarok. A Cho-Oyu meghódításakor egyedül voltam magyar, egy indiai és egy skót társsal vágtunk neki. Eredetileg sporttársam Krisztina is velünk tartott volna, de egy kisebb betegség bizonytalanná tette az ő részvételét, és a létszám változása bizony gonddal járhat mondjuk a Nepál Tibet útvonalon, ahol csak csoportosan lehet mozogni. Közvetlenül indulás előtt áldozatokra is kényszerülhet az ember. Tavaly ilyenkor egy 24 órás kerékpáros versenyen vettem részt, most nem akartam fárasztani magam így arról fájó szívvel mondtam le. Az sokszor meglepő, amikor egy tájra visszatérek, és látom mi hogyan változott.

A világ legmagasabb csúcsát, az Everestet mászták meg a legtöbben. Az jelenti mindenki számára a kihívást, pedig vannak még nehéz csúcsok bőven. A most meghódított Cho-Oyu a második leglátogatottabb csúcs. Egy időben több csapat is elindult a csúcs felé, így találtam rá a sajtóhírekből már megismert ausztrál férfire, aki talán rosszul mérte fel az erőtartalékát, és ezt megérezve a csúcs előtt visszafordult. Nagyon elfáradt, amihez a rosszra fordult időben néhány óra kell csak, és én láttam, ha nem segítek rajta, eltévedhet, ami a halállal egyenlő.

Alig 15 méteres látótávolságban egymást vezetve ereszkedtünk le. A talpunkkal tapogattuk az utat, mert a letaposott ösvény talaja keményebb. A folyadékvesztés, az oxigénhiány és a lehűlés annyira legyengíti a szervezetet, hogy ha nincs egy kis tartalék, akkor már a problémamegoldó képességet is letompítja. Ezért használnak a serpák oxigént. Természetesen nagyobb az értéke az oxigén nélküli csúcshódításnak, de a biztonság érdekében nem tanácsos lemondani róla.

Amikor egy újabb célt kitűzünk, már gyorsan, akár két hét alatt megszervezzük az utazást, de jelenleg nem töröm a fejem semmilyen új csúcson.

Indulás előtt minden elérhető információt megszerzünk, ez ma már igen pontos képet ad, így ritka a meglepetés, de például idén a Karakorumban akkora hó esett, hogy nagyon megnehezítette a haladást. A lavina veszélyre is hidegtől, hótól függően kell készülni. Ha nagyon meredek, vagy ha nagyon lapos a hegy, akkor kisebb a lavina esély, de soha nem zárható ki teljesen. Az előkészítés arra is kiterjed, hogy melyik útvonalon, hány tábort elérve lehet csúcsot mászni. Általában az utolsó szintet úgy alakítják ki, hogy onnan indulva egy napon belül elérhesse a mászó a csúcsot, majd visszaérjen a táborba. Ez is meghatározza azt, hogy egy expedícióból hányan érik el a csúcsot. Ha nem mehet mindenki, a vezető kijelöli azokat, akik megkísérelhetik a csúcs elérését, legfeljebb több hullámban támadva adnak másoknak is esélyt. A siker mindig közös, függetlenül attól, hogy egy ember, vagy az összes mászó elérte a csúcsot.

P. S.








hirdet�s