Üzenetfejtés

Nyéki Zsolt
Nyéki Zsolt
Nekem és korosztályom többségének már nem a jégvirágos ablaküvegre rótta édesanyánk a betűket, hogy így tanítson írni, olvasni, de még számítógép és elektronikus tábla sem állt hadrendben, miközben a világra nyitották a szemünket.

E köztes állapotban mégis könnyen megbarátkozhatott a betűk, szavak, mondatok világával, aki erre késztetést érzett. Egyszerűen csak kellett valaki, aki kezünkbe nyomja az első, majd a második (a harmadik…) könyvet, s aztán megkérdezze, mit olvastunk és hogy tetszett-e. A rendszeres esti beszélgetéseken észrevétlenül tanultuk meg érteni és érezni a hosszabb szövegekben, a szép könyvekben rejlő üzeneteket.

Ilyen egyszerűen működött a világ, nem kellett ez vagy az a pedagógiai módszer, de kellett hozzá az odaadó szülő, no meg a tanítás szabadságát és jogát élvező pedagógus. „Csupán” e két feltételnek kezdünk híján lenni, ráadásul egy olyan világban, ahol a jogaikat harsogó felnőttektől csak harsányságot veszik át gyermekek – nagy-nagy tisztelet a kivételnek! Nem kell minden kisdiáknak irodalmári pályára lépni („régen” sem volt ez így), ám a gyerekeknek nem egyszerűen kötelességük, de jussuk az alapvető értékrendek megszerzése. Tessék hát otthon a kezükbe nyomni azt a könyvet és beszélgetni róla velük…

– Nyéki Zsolt –








hirdetés




hirdet�s